Az viszont már az álmoskönyv szerint is ciki, ha a gázpedálra tett téglával keresed fel a luxus városát. Így hát béreltünk egy egzotikus Fordot, és odüsszeuszi kalandok után végre megérkeztünk a gyönyörű hercegségbe. Ha valaki letér az autópályáról, arra kell ügyelni, hogy a Monaco, és ne a Monte Carlo táblát keresse. Rögtön a leágazó után érdemes félre állni, hiszen a hegy tetejéről annyira csodálatos a miniállam látványa, hogy mindenképpen muszáj fotózni. Este érkeztünk meg, kivilágítva különös, mesebeli völgynek tűnt az egész. Sikerült elérhető árú szállást találni, ami nem könnyű, hiszen a komolyabb hotelek szobaára 100-200 ezer forint naponta. A Monacói Hercegség lényegében három egybeépült városka. Ezek egyike Monte Carlo, ahol a kaszinó is van. A hivatalos főváros maga Monaco városa, de semmilyen településhatárt ne keressenek. A hercegség függetlenségét a jó diplomáciának köszönheti, és mivel nincs személyi jövedelemadó, rengetegen ide jelentkeztek be és itt fizetik az egyéb járulékokat, amitől gazdagodik Monaco. Gondot jelent viszont a mintegy háromezer régi állampolgárnak és a többi harmincezer ideiglenesen itt élőnek, hogy egy szerződés értelmében, ha nincs egyenes ági örökös a hercegi trónon, a terület Franciaországé lesz. E szerint a nem rég trónra lépett Albert hercegnek törvényes utódra van szüksége ahhoz, hogy a függetlenség fenn maradjon. Az uralkodónak van már egy félig-meddig elismert gyermeke egy légikisasszonytól. Nagyon sok helybelinek állandó vitatémája, hogy vajon elismeri-e törvényes fiának ezt a gyermekét a herceg, elveszi-e a lányt feleségül, és lesz-e fekete bőrű uralkodója a miniállamnak.

A Monacói Hercegség lelke a kaszinó. A kívülről gyönyörű épület előtt szökőkutak fokozzák a látványt. A parkolóban ottjártunkkor két Ferrari, egy Bentley, három Rolls Royce és egy Lamborghini pihengetett. Azért azt kiderítettük, hogy ezek közül a legtöbb a kaszinót üzemeltetők tulajdona, és direkt azért állnak oda, hadd ámuljanak a turisták. A kaszinó belül egyáltalán nem volt zsúfolt, a privát termeket ilyenkor nyáron zárva tartják. Egy közös szalonban lehetett játszani, öt vagy tíz eurós zsetonokkal, kétszáz eurót, vagyis ötvenezer forintot kellett minimum beváltani. Barátom vesztett, én nyertem, nagy csodák nincsenek. A kaszinóhoz taxival mentünk, mert az épület oldalához a már említett autókon kívül csak a nagyon látványos luxuskocsikat engedik oda. Persze ezt nem hangoztatják, egyszerűen közlik, hogy már nincsen hely, de ha Ferrarival jön a vendég, akkor mégis akad. Tilosban parkolni errefelé súlyos bűn, rengeteg viszont a mélygarázs, csak ezek viszonylag távol vannak a látványosságoktól. Marad tehát a taxi, amely drága és sokat kell rá várni. A vendégek többsége ugyanis vagy sofőrrel, luxuskocsival vagy jachttal érkezik, a kis pénzűek pedig nem szoktak taxizni. Monacóban csak helikopterek tudnak leszállni, a közeli Nizza repülőteréről szállítják át ezeken a turistákat és a játszani vágyókat. A központi kaszinó mellett világhírű divatházak ruháit csodálhatjuk meg, az árak hihetetlenül magasak az átlagos magyar turisták számára. A hercegség területén lehet strandolni is, mi a szállodától kaptunk egy engedményre jogosító kupont, így negyven eurót kellett csak fizetni az ágyért és a napernyőért (kb. tízezer forint). A tenger bársonyosan meleg, a partot apró kaviccsal szórták fel. Amikor leültünk a nyugágyhoz, először el akartak küldeni minket, de mosolyogva bizonygattuk, hogy noha beszédünk számukra érthetetlen, azért ki tudjuk fizetni a nyugágybérlést.

A monacói esték kaszinózáson kívüli fénypontja az elit bárok és klubok felkeresése. Az egyik leghíresebb európai bár a Jimmy"z. A parkolással kapcsolatban ugyanaz érvényes, mint a kaszinónál, ha az útbaigazító ember úgy dönt, nekünk nincs hely az épület előtt, még mindig megállhatunk a közeli parkolóházban, legrosszabb esetben a szomszéd utcánál az építkezés porában. A híres bár este 11-kor nyit, mi voltunk az első vendégek. A termek egyik oldalánál nincs fal, gyönyörű növényeket telepítettek ide, hogy ne tudjanak belátni az avatatlan szemlélődők. Innen közvetítik a Fashion TV legtöbb divatbemutatóját. A berendezésen a világ legismertebb belsőépítészei dolgoztak. Megkaptuk az étlapot: a legolcsóbb tétel 280 euróba (kb. 70.000 forintba) került, egy kis üveg pezsgő vagy bor 1000-2000 euró (250-500 ezer forint), de volt 8500 eurós ital is (több mint 2 millió forint). Rendeltünk három narancslevet, bár az nem volt az étlapon. Barátomnak kicsit gyöngyözött a homloka. Elmondása szerint utoljára középiskolás korában félt amiatt, hogy ki tudja-e fizetni az üdítőjét. Egész életében azért dolgozott, hogy ne kelljen aggódnia, ha bemegy egy étterembe, de itt ez kevés. Végül csak harmincezer forintnyi összeget fizettünk, hihetetlenül olcsónak tűnt ezek után. Hajnali egy óra felé kezdett benépesülni a bár. Megérkeztek a híres divattervezők, az arab olajmágnások és a többiek. Nagyon sok modell-lány is ide jár szórakozni és ismerkedni. Belépő nincs, és itt biztosra lehet menni, nem tudják eljátszani a kulcspörgetős vagány fiúk a nagymenőt. Ha a Jimmy"z bárban valaki meginvitál egy hölgyet egy pezsgőre, az már csak komoly ember lehet...

Kiss Róbert Richard