Kalandozások finn földön

A nyüzsgő város, a természet és a tenger úgy kapcsolódik össze itt, a Finn-öböl partján, hogy a képek láttán egy szó ugrik be: harmónia. A finnek híresek természetszeretetükről, büszkék fővárosukra, és nagyon bírják a meleget. Mindezekről Konkoly-Thege György mesél nekünk, akinek, bár a világ mintegy hetven országában járt, Helsinki az egyik kedvenc helye.

Helsinki valóban elragadó. Szeretem benne, hogy közvetlenül a tengerparton van, egy ilyen város csak szép lehet! A tengerpart mellett sok a piac ahol sok időt töltöttem. Itt közvetlenül a csónakból árulják a halat, azonnal fogyasztható sült lazacszeleteket és egyéb finomságokat. A hatalmas tengeri kompok és szállítóhajók, ha beérnek a kikötőbe, szinte eltakarják a mögöttük elterülő várost, ami azért lehetséges, mert Helsinki kisváros, nem több a lakosság lélekszáma félmilliónál. A kis utcák kedves házaikkal, a boltok felett lógó cégérek nagyon kellemes látványt nyújtanak, valószínűleg az orosz hatásnak is köszönhető a régi kisváros jelleg. Egyébként a történelmünk hasonló, csak míg nekünk főleg a törökökkel és a németekkel volt problémánk, a finneket az orosz veszély kötötte le.

Helsinki központi részén terül el az Esplanade, egy parkos rész, ahol rengeteg kiülős kávézó van, amelyek nyáron nagyon kellemesek. Mivel Finnországban rövid a meleg időszak, ezt próbálják az emberek a lehető legjobban kihasználni, ezért jó időben a teraszok tömve vannak. A régi kikötői vöröstéglás raktárépületekből is hasonlóan hangulatos szórakozóhelyeket alakítottak ki. Az esti szórakozás meglehetősen drága, de azért érdemes körülnéznünk. Nekem például sikerült egy olyan extrém szórakozóhelyet találnom, ahol traktorok helyettesítették az asztalokat.

Már a régmúltban is sokszor jártál Finnországban?

A nyugat-európai országok közül talán Finnországban jártam legtöbbször. Egyrészt azért, mert míg a szocialista blokk tagjai voltunk, olcsón vehettünk jegyet egymás légitársaságainak járataira. A legolcsóbb ilyen lehetőség Lengyelországban volt, mert itt a dollárt a „szürkepiacon" nagyon jól váltották, és mivel a jegyet zlotyért lehetett megvenni, így valóban nagyon olcsó volt. Öt dollárból el lehetett jutni Szentpétervárra, onnan pedig vonattal Finnországba. Másrészt vannak ismerőseim is Helsinkiben, így nemcsak a várost, hanem őket is meglátogattam úgy négyszer-ötször. Persze ilyenkor más finn településeket is meglátogatok. Most is lehet spórolni az utazáson, főleg nyáron, a Forma-1 alatt, amikor rengeteg szurkoló jön Magyarországra. Ilyenkor a gépek idefelé nagyon telítettek, visszafelé pedig nagyon olcsó az út.

Mit érdemes Helsinkiben megnézni?

A Nemzeti Színház gyönyörű, méltóságteljes, bár talán kissé hivalkodó. Szürke terméskőből készült, gazdagon díszített homlokzatú, a nemzeti romantika korszakában építették. Érdekes a halászkikötő, óriási nyüzsgésével, sodró tömegével. A városháza Engel alkotása, régebben kaszinóként működött, 1832-ben épült. Szintén XIX. századi alkotás a legfelsőbb bíróság érdekes épülete, ami neobarokk stílusú. Helsinki virágkora erőteljesen a XIX. századra tehető, akkor óriási fejlődésnek indult a város.
Rövid időszak alatt több gyönyörű monumentális épületet építettek itt, és nagyjából még ma is ezek határozzák meg a város hangulatát. A tengerpart közelében áll a Nagytemplom, ahova meredek lépcsősoron lehet felkapaszkodni, s szintén Engel építette. Az épület úgy száz méter magas lehet, a kupolája körül a tizenkét apostol áll, toronyórája éjjel vibráló fénnyel ég. Híres az Uszpenszkij-székesegyház, melynek szép hagymakupolái vannak, huszonkét karátos arannyal bevonva.

Nekem Helsinki műemlékeiről a Finlandia palota ugrik be. A fotókon lenyűgöző. A valóságban is az, monumentális építmény. A légtere kilencvennégyezer köbméter. Az én kedvencem mégis a sziklatemplom. Egy hatalmas gránitszikla belsejét robbantották ki, és itt alakították át. 1969-ben készült el, a gránitfalak csiszolatlanok, és az eső is végigcsorog rajta, a vizet a padlóba vájt apró „csatornácskák" vezetik el. A berendezés már-már puritán. A tetőn átvillanó fények varázslatosak, és az egész helynek csoda-jelleget adnak. Az emberek állnak és felfelé néznek, elvarázsolja őket a százszor látott nap újabb arca. Különleges az akusztikája is, ezért gyakoriak itt a hangversenyek. Eila Hiltunen alkotta Sibelius, a leghíresebb finn zeneszerző emlékművét, a markáns arcvonásokat megörökítő szobortól távolabb található az orgonasípokat idéző, huszonegy tonnás hegesztett acélból készült hengerkompozíció. Paavo Nurmi szobra az Olimpiai Stadion előtt áll. A finn csodafutó a finnek nemzeti alakja, a fehér aszkéta, aki három olimpián összesen kilenc aranyérmet nyert, emellett még „összekapart” három ezüstöt, és élete során huszonöt hivatalos világcsúcsot futott. 

A stadiont az 1940-es Helsinki Olimpiára tervezték, de mivel ez a második világégés miatt elmaradt, így az olimpiát 1952-ben rendezték meg. A lelátók ötvenezer nézőt fogadtak be, a torony hetvenkét méter magas. Kiemelkedő épület még a Kultúrpalota, melyet Alvar Aalto épített, 1952 és 1957 között, központi csarnoka egy óriási betonkagyló, fával és téglával borítva. Aalto a forma kialakításánál különösen figyelt az épület leendő akusztikájára és a terem minden pontját ennek megfelelően tervezte meg. A finn építészet az egyszerűségre, a természetességre épül, az alapanyagok többsége is természetes eredetű. A világ először a századfordulón, 1900-ben a párizsi világkiállításon figyelt fel először a finn építészetre, amely akkor a nemzeti romantika jegyében fogant, és historizáló épületek fémjelezték. A finn pavilonnak akkor óriási sikere volt, és a finn építészművész triónak (H. Gesellius, A. Lindgrén, E. Saarinen) ekkor indult el szédítő pályafutása. Ma Finnország-szerte az ő műveiket találjuk. Kedvelt anyaguk a beton és az üveg, elsősorban a struktúra fontosságát tartják szem előtt, formáik egyszerűek, tágasak, könnyen áttekinthetőek. Mint minden városban, itt is állandó építkezések folynak, amelyek ugyanakkora hercehurcával járnak, mint nálunk, csak talán még több van belőlük. 

Milyen a tömegközlekedés?

Van egy villamos, ami végigmegy az egész városon, ez a város fő közlekedési eszköze. Erre speciális jegyet kell venni, ami drágább, mint a normál jegy, de vissza lehet vele szállni. Gyakorlatilag én csak ezt a villamost használtam. A taxi elég drága.

Hogyan írnád le a finneket?

Kinézetre északi típusúak, tehát általában szőkék, világos bőrűek, kékszeműek. Azt szokták rájuk mondani, hogy távolságtartók. Finnországban elég hideg az éghajlat, de megvannak az eszközeik, hogy mindennapjaikat kellemesebbé tegyék. Ezt a célt szolgálja az alkohol és természetesen a szauna, amitől könnyen összemelegednek az emberek, nyíltabbá teszi őket, mint amilyenek valójában.

A szauna tényleg ennyire központi jelentőségű?

Ötmillió lakosra ötszázezer szauna jut. Nagyon fontos része ez a finn mindennapoknak, csaknem minden családi házban megtalálhatók, de vannak nyilvános és munkahelyi szaunák is, még a lakótelepeken is találunk. Az idő zord és a szauna meglágyítja az estét. Egyik kedvelt szokás a Szauna á la Kulosaari. Ez úgy kezdődik, hogy a finn megiszik néhány pohár bort vagy sört, így enyhén pityókás állapotba kerül, ezután még elfogyasztanak egy kevés konyakot vagy likőrt (kevés, úgy másfél-két deci). A finnek ilyen mennyiség után is talpon maradnak, szépen besétálnak a szaunába. Finn nézőpont szerint, amíg a hőmérséklet százhúsz celsius fok alatt van, addig hideg az idő, utána langyos, majd meleg. Az italt és a szaunát (meg a hideget) pokolian jól bírják. Ezt az egészet társaságban űzik, és csak annak van joga elhagyni a szaunát, akinek a szeme előtt már apró fekete pontok ugrálnak. Ilyenkor az illető hűs zuhanyt vesz, jobb esetben a Balti-tengerben mártózik egyet. Ha lehűsítették magukat, újrakezdik. Melegedéshez kézi készítésű, vastag zoknit használnak, amit otthonaikban papucs gyanánt hordanak. Helsinkihez közel egy ismerős családnak volt egy saját szigete, itt volt a legkellemesebb szaunázni, mert miután kijöttem, egyből be lehetett pottyanni a tengerbe, vagy belehemperegni a hóba. Egyébként Európában itt a legdrágább az alkohol, amit csak alkoholboltokban lehet kapni, a könnyű söröket kivéve. Többfajta erősségű sör kapható, egy márkán belül is van négy-ötféle. Mindezek ellenére sokkal egészségesebben élnek, mint mi, hiszen a tengerpart és a sok tó miatt sokkal több halat esznek, leginkább faanyagot használnak fel építkezéseken, de éppen ezért jobban is vigyáznak az erdőikre.

Finnország természeti adottságai messze földön híresek.

A finn tavak csodásak és megszámlálhatatlanok. A finnek nagy természetjárók, még a természetben élnek, és rajonganak érte, nagyon makacsok is, ha területről van szó. Egy négyzetméternyi lápos, mocsaras földdarabkán évekig el tudnának vitatkozni. A hetvenes években, amikor a parlamentet építették, egy apró fa miatt félkörívesre tervezték, ami azért példamutató. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a finn nép a természet harmóniáját már-már vallásos áhítattal őrzi és védi. Mivel nem olyan zsúfoltak a városok, rengeteg parkjuk van, így sokkal tisztább a levegő.

Milyen jellegzetes finn ételkülönlegességeket kóstoltál?

Én nem az a típus vagyok, aki ódzkodik a tengeri herkentyűktől, vagy más, számunkra idegen ízektől. Csakis a pénztárcám szab határt az ebbéli ismereteim bővítésének, a Fülöp-szigeteken például a kutyahúst is megkóstoltam, Thaiföldön pedig a sáskát. Itt elsősorban a kalakukkot emelném ki, ami hallal töltött kenyér, a két íz remekül kiegészíti egymást. Minden helyen, minden házban máshogy készítik, különböző halakból, fehér, illetve rozskenyérből. Otthon is elkészíthető, könnyű, gyomorkímélő étek.
Nemzeti ételük még a mustra, ami egy zsírosabb véreshurkának felel meg, ezt áfonyalekvárral fogyasztják, főleg a piacokon, talponállókban, restikben árusítják és eszik, nagyon laktató. Kedvencem a kövön sütött szaunamakkara, mely különlegesen finom, külsejében a krinolinhoz hasonló. Én igazi szaunamakkara-függő lettem. Az éttermek viszont drágák, és ki kell öltözni.

Milyen nyelven kommunikáltál?

Angolul. Finnül csak pár káromkodást tudok.

Hány országban jártál már?

Közel hetvenben. Akkor érzem jól magam, ha nem kell kötelezően végiglátogatni mindent. Szerencsés esetben egy helyre többször is visszatérek, ilyenkor felkutatom a még nem látottakat. Ha hosszú időre megyek, akkor először csak ismerkedek a hellyel, persze a fényképezőgépet magammal viszem, mivel amikor egyszer-kétszer otthon hagytam, hát persze, hogy ekkor találkoztam a legkülönlegesebb dolgokkal

Forrás: utisugo.hu