Cukor: édes méreg!? 2. rész

Oh, my sweetheart: A cukor, elhízás és a szívbetegség. Ha az Interneten rákeresünk a témára, jó sok cikket, tanulmányt olvashatunk arról, hogy cukornak semmi köze a szívbetegségekhez és az infarktushoz, leszámítva a váratlan cukoráremelések sokkoló hatását. Egy ártatlannak tűnő tanácsadó oldalon pl., amit a WSRO nevű szervezet tart fent, 37 vizsgálat összevont analízisét közlik, miszerint a cukor nem áll kapcsolatban a szívbetegséggel.

Az oldalon idézik a FAO/WHO ajánlását, miszerint a cukor nem áll oki kapcsolatban a szívbetegségekkel, és azt ajánlják, hogy a táplálkozásban a zsírt minél több szénhidráttal cseréljék fel. Az oldal még idéz is egy vizsgálatot, melyben a táplálékban a zsírt cukorra(!) cserélték, és ez nem volt káros a vér zsírszintjére. Nem kell a tudomány Sherlock Holmesának lenni, hogy az olvasóban a gyanú sercegő szikrája kigyúljon. Csak egy klikk és kiderül, hogy a WSRO nem más, mint a „Világ Cukorkutatóinak Szervezete”, amely a világ cukortermelőinek, feldolgozóinak és terjesztőinek a szövetsége. A szervezet célja, hogy „jobban megértsük a cukor szerepét az egészségben”. Az ember azt hinné, ilyen nyilvánvaló és átlátszó hazugságokat csak a leleplező filmekben találnak ki, hogy aztán legyen mit leleplezni. Következő oldalukon azt írják, hogy sok ember aggódik, hogy a cukorfogyasztás árt az egészségnek, holott az aggodalom fölösleges, mert kimerítő vizsgálatok cáfolják a cukor és bárminemű betegség közt a kapcsolatot (15). A legnagyobb hazugságok szó szerint persze mindig igaznak hatnak. A WHO és a FAO tényleg azt állította, hogy direkt, közvetlen bizonyíték nincs a cukorfogyasztás és a szívbetegség, cukorbetegség és egyéb krónikus betegségek közt, de azt viszont nem állította, hogy ne volna közvetett és igen erős összefüggés. Ezért is a WHO melegen ajánlja, hogy mindenki csökkentse étrendjében a felhasznált cukrot 10% alá, mert az élelmiszerek túlzott energiatartalma elhízáshoz vezet, és ez közvetve igenis okozza ezeket az említett betegségeket.
Egy átlagos angol 2002-ben évente 95 kg cukrot fogyasztott el, vagyis naponta 26 dkg-ot! Ez negyed kiló cukor, üdítőkbe, süteményekbe, különféle ételekbe, teába, kávéba csempészve. Ez az elképesztő energiafölösleg zsír formájában rakódik le, amely aztán növeli a vér koleszterinszintjét és végül érelmeszesedéshez és a rettegett infarktushoz és agyvérzéshez vezet. Az eddig idézett, The Lancet hasábjain megjelent cikkben Jim Mann vizsgálatokat idéz, melyekben a kísérleti személyek, ha csak részlegesen is elhagyták a cukrot étrendjükből, jelentős testsúlycsökkenést tapasztaltak. Egy Új-Zélandi vizsgálatban a cukor elhagyásával 20%-os vérzsír-szint csökkenést sikerült elérni. A cukorlobby persze nem hagyta annyiban Mann cikkét, egy „cukrosbácsi” azonnal válaszolt rá, miszerint a cukorfogyasztás jelentősen csökkent, az emberek mégis híznak, ergo: nem a cukor hizlal. Ez persze megint csak szó szerint igaz, mert a nád- és répacukor-fogyasztás tényleg csökkent, viszont a gyümölcscukor (kukoricaszirup) élelmiszeripari használata bődületesen megnőtt. „Cukrosbácsi” megadott e-mail címe elég árulkodó megbízói tekintetében: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. .

A szomorú helyzet az, hogy 1980 és 1994 közt duplájára nőtt az elhízott gyerekek száma, 24% -uk már túlsúlyos

Egy vizsgálatban kimutatták, hogy pusztán csak a napi üdítők fogyasztásával két év alatt négy kilót híztak a vizsgált gyermekek. Amúgy az amerikai polgárok fele túlsúlyos. A negatív, forgalmat csökkentő tudományos eredményekre speciális csapatok indítanak ellencsapásokat. Az egészséget veszélyeztető termékeket (dohány, cukor, gyógyszer, alkohol) gyártó multik tudósokat vásárolnak meg, hogy azok árujuk védelmében a csillagot is lehazudják az égről. A tudományos közvéleményt egyre inkább aggasztják, az un. szellemírók, akik különböző cégek megbízásából teljesen tudományosnak ható cikkeket gyártanak, azokhoz neves tudósok nevét vásárolják meg, és majd megjelentetik neves orvosi szaklapokban. Egy szakcikk olvastán nem lehet igazából eldönteni, hogy az valódi vizsgálat-e, vagy kamu. Pesszimista becslések szerint a szaklapokban megjelenő cikkek felét szellemírók, vagyis cikkíró ügynökségek névtelen dolgozói írják megrendelésre. Megrázó lehet ez a hír annak, aki hisz a tiszta tudományban, de ez csak azt jelenti, hogy túl sok, a tudományt idealizáló ifjúsági regényt olvasott. Nemrég Amerikában nagy botrány tört ki, mert kiderült, hogy a koleszterinszint-csökkentőkkel kapcsolatos kezelési irányelveket kiadó bizottság kilenc szakemberéből nyolc olyan cégekkel volt anyagi függésben, akik ezeket a gyógyszereket gyártják. A kezelési irányelveknek óriási hatása van, mert az orvosok ennek alapján kezelik országszerte a betegeket. Az új ajánlásban megfogalmazott elvek szerint további hét millió amerikaira várt volna az, hogy háziorvosa komor arccal sürgősen javasolja majd neki, hogy ezen túl koleszterinszint-csökkentőt kell szednie, ha drága az élete.
Kicsit elkalandoztunk a kedves olvasó meszesedő érfalaitól, melyeken azóta is icipicit vastagodott a réteg. William Dufty, a magyarul is olvasható „Cukor Blues” könyv szerző víziója a cukor érrendszeri hatásáról a következő: A fölöslegesen felvett finomított cukor kicsit átdolgozva a májba kerül, amely a napi adagok hatására, mint egy lufi, felpuffad, majd amikor eléri tárolókapacitásának maximumát, zsírsavként bocsátja ki a vérbe a tárolt cukrot. Ez a zsír szépen lerakódik a jól ismert helyekre (fenék, comb, has, mell, stb.), na meg az érfalakon csinos kis plakkokat képez.
Az elhízás során terhelődik a szív, nő a vérnyomás, sorvadnak az izmok, kimerül a vese, és előáll az, un. másodlagos cukorbetegség.

A cukor és az ő betegsége

Kézenfekvő gondolat, hogy a mértéktelenül fogyasztott édesség cukorbetegséghez vezet. De ha a diabétesszel foglalkozó oldalakat böngésszük, ezen oldalakon vastag és dőlt betűkkel tudatják az olvasóval, hogy ez egy mítosz, cukorfogyasztástól nem lehet cukorbetegséget kapni. Na jó, rendben van, ha már valaki cukorbeteg, ne keltsünk benne bűntudatot, hogy ő okozta magának. De aki még nem az, azt miért vezetjük félre? A világ úgyis tele hamis megnyugvással az atomerőművek, a környezetszennyezés, a dezodorok és az ételízesítők vonatkozásában.
Az inzulin jó ismerősünk, mindenki azt gondolja róla, hogy ő „égeti” el valahogy a vércukrot. Nem elégeti, hanem ő segít a cukor- és fehérjemolekuláknak bejutni a sejtekbe, hogy azok felhasználhassák. Az éveken át tartósan magas kalória-bevitel tartósan magas inzulinszintet, pontosabban evésekként egy-egy hatalmas inzulinhullámot jelent a szervezet számára. A sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukorral szemben, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulin sejtfal nyitogató kísérleteinek. Ám mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen. Őrült hajsza kezdődik ekkor. A magas vércukorszint mindent tönkretesz, a szervezet ezt egyre nagyobb adag inzulinnal próbálja kivédeni, a sejtek meg egyre ingerültebben állnak ellent. Egy ponton a hasnyálmirigy bedobja a törölközőt, és amíg tulajdonosa elégedetten böfög a tévé előtt degeszre tömött hassal, a szervezet feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukorszint elkezdi áldásos munkáját, melynek sok év múlva vakság, lábamputáció, súlyos érelmeszesedés, impotencia és infarktus lesz a következménye. Amikor még nem látszik semmi, azt az állapotot X szindrómának hívjuk, talán azért X-nek, mert alattomosan és ismeretlenül kezdi pusztítani a szervezetet. Aztán kiderül, hogy a polgár cukorbeteg lett, felkeresi a diabétesszel foglalkozó webszájtokat, ahol fülébe duruzsolják, hogy „te nem tehetsz semmiről, de azért fogyjál le egy kicsit”.

Hát először is, a finomított cukor növekvő fogyasztása igenis szoros kapcsolatot mutat a diabéteszes betegek számának növekedésével, írják egy amerikai táplálkozástudományi szaklapban. Továbbá az amerikai orvosok szövetségének lapjában (JAMA) 2004-ben megjelent vizsgálatban 91 249 diabétesz-mentes nőt kezdtek el követni, figyelve étkezési szokásaikat. Nyolc év alatt 741 nő lett cukorbeteg. Akik naponta megittak egy cukrozott üdítőt, kétszer valószínűbben lettek cukorbetegek, mint akik vizet ittak.
A másodlagos vagy felnőttkori cukorbetegséggel kapcsolatban felmerül ismét egy összeesküvés-elmélet, háttérben a diabétesz-lobbyval. A diabétesz és szövődményeinek kezelése ugyanis óriási üzlet a gyógyszeriparnak és az egészségügynek. A másodlagos diabéteszről ugyanis mindig úgy beszélnek, hogy az nem gyógyítható, csak kezelhető, írja Thomas Smith a „Halálos diabétesz-rászedés” című cikkében. A diabétesz-ipar Smith által taglalt leleplezését most mellőzném, a lényeg ugyanis, hogy egyszerűen le kell fogyni, és áttérni a normális, egészséges táplálkozásra. Cukrot, alkoholt elfelejteni. Sajnos tudjuk jól, hogy az emberek inkább belehalnak, de nem akarnak lefogyni, lemondani a nassolásról és pláne nem az ivásról. Innentől viszont mégiscsak szükség van a diabétesz-iparra, mert ha valaki nem akar meggyógyulni, valahogy karban kell tartani őt a lassú haldoklása folyamán.

Aspartam, Nutrasweet: Te válts meg minket!

Ennyi jó hír a cukorról kicsit megkeseríti az ember száját, nem? A fenének kellett kitalálni. Ráadásul, ha most valaki bánatában a Nutrasweetes vagy Aspartamos üveg felé nyúl, csak annyit mondhatunk, hogy tiszteletben tartjuk az öngyilkossághoz való jogát, s Szókratész is a méregpoharat választotta. Az aspartam siker sztorinak indult, aztán kotnyeles tudósok kezdtek felfigyelni arra, hogy furcsa tünetek jelentkeznek fogyasztásakor: szédülés, migrén, asztma, bőrérzéketlenség, figyelemzavar, epilepsziás rohamok, Alzheimer betegség, stb. Akutan a tünetek megegyeznek a „Kínai étterem” szindrómával, mert az aspartam is, és a kínai ízesítők némelyike is glutamátot tartalmaz. Mint Richard Seah írja, a vizsgálatokat két csoportra lehet osztani: az egyiket az aspartam gyártók szponzorálják, és mind azzal zárul, hogy az aspartam egészségre ártalmatlan, és van a másik csoport, amely mindenféle káros mellékhatást bizonyít az aspartam fogyasztása kapcsán. Én valahogy inkább hiszek azoknak, akik szponzorálás nélkül dolgoznak.
Az Amerikai Gyógyszerészeti Hivatal 1995-ben úgy engedélyezte az aspartam bevezetését, hogy tüntessék fel a címkén glutamát tartalmát. Mintha egy halandó tudhatná, mi az.
A hivatal jelentésében azt írta, hogy az emberek ismeretlen arányban a következő tünetekkel reagálhatnak az aspartam fogyasztására: égő érzés a felsőtesten, érzéketlenség a törzsön, végtagokon, csipkedő, melegség vagy gyengeség érzés a test egyes részein, az arc feldagadása, mellkasi fájdalom, fejfájás, hányinger, szapora szívverés, légszomj, szédülés, gyengeség. A jelenség leginkább akkor lép fel, ha kb. 3 gramm aspartam jut az üres gyomorba (pl. diétás üdítő formájában). A hivatal asztmásoknak kifejezetten nem ajánlotta a fogyasztását. De hol látunk mi ilyen figyelmeztető címkéket az aspartam tartalmú üdítőkön és ételeken? Sehol, mert az édességipar pontosan tudja, hogy akkor senki nem merné fogyasztani ezeket az édességeket.
Az aspartam a tünetek súlyosbodását okozhatja figyelemzavarban, hiperaktivitásban, allergiákban, asztmában, szívritmuszavarban, cukorbetegségben, depresszióban, epilepsziában, magas vérnyomásban, irritábilis bélszindrómában, gyulladások fennállásakor, migrénben, multiplex szklerózisban, hipofízis daganatban, alvászavarban, fülzúgásban, látási problémák esetén.

Konklúzió

Egy édes álom elröppent, de módosítva a kínai gondolkodó paradoxonát, vagy azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cikk, akit olvasnak, majd lassan elenyészünk a kukába került többi újsággal együtt, vagy mi vagyunk az olvasó, aki ezt a cikket olvassa, és onnantól nem hagy nyugodni bennünket a gondolat, hogy lassan ölő mérget fogyasztunk. De döntéseinket ne hamarkodjuk el. Csak a cukorról való tömeges lemondás munkahelyek százezreit szüntetné meg, kezdve a cukorrépa és cukornádtermelőktől, a szállító és feldolgozóiparon át a cukrot alapanyagként felhasználó iparágakig és a kereskedelemig. A cukor elhagyása étkezésünkből komoly válságot idézne elő az orvosi kutatásokban és az egészségügyben is, hiszen a gyógyszerkutatások egy része olyan betegségekre irányul, melyeket többek közt az irdatlan cukorfogyasztás idéz elő. Gondolja meg tehát kétszer is az, aki egészséges életmódra akar áttérni, mert ennek beláthatatlan világgazdasági következményei lehetnek. Persze vannak felelőtlen elemek, akik natura boltokban kotorásznak a polcokon, teljes kiőrlésű lisztből készült téglaszerű kenyereket cipelnek haza, és a cukrot otthon halálfejes címkével ellátott üvegben tartják. Ők elegánsan kivonják magukat a közös szenvedésből, amit a világpiac egyensúlyáért mi nap, mint nap átélünk. Vagy nekik van igazuk? Sutyiban azért néhányan megcsinálhatjuk a magunk kis forradalmát, s talán nem omlik össze tőle a tőzsde.

Szendi Gábor