Hogyan hat a stressz a szerelmi életünkre?

Talán senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a stressz befolyásolja a szeretkezési kedvünket. Testünkben lezajló egyéb folyamatokhoz hasonlóan a stressz alapja is bizonyos biokémiai folyamatokban rejlik. A modern európai orvostudomány egyre gyakrabban ütközik abba a felismerésbe, hogy szervezetünk egészének állapota sokkal jobban összefügg a pszichés tényezőkkel, mint ezt még néhány évvel ezelőtt hajlandó volt elismerni.

Ezen „titokzatos” összefüggések többségéről a legkülönfélébb jelzőanyagaink – a hormonok tehetnek. Bár a különböző biokémiai és jelző folyamatok közötti összefüggés valóban szorosnak tűnik, a tudósok nem ülnek ölbe tett kezekkel, és igyekeznek ezt a hálót lépésről lépésre türelmesen kibogozni. Sok területen inkább csak a kutatás elején tartanak, azonban különböző laboratóriumokból világszerte újabb és újabb felfedezésekről szóló hírek érkeznek. A kaliforniai Berkeley Egyetemről nemrég olyan hír érkezett, mely segíthetne a jelenkor egyik legnagyobb félelemének – a terméketlenség hatékonyabb leküzdésében.

Stressz: minden nap
Feltűnően gyakran ingerült? Izzad a tenyere? Néha feszülnek, begörcsölnek az izmai, szenved, nehezen összpontosít vagy alvászavarai vannak? Vagy feltűnően gyakran olyan hevesen ver a szíve, hogy attól fél, kiugrik a mellkasából? Igen, ezek a tünetek időnként mindannyiunknál jelentkezhetnek. Szerencsére nem jelentik azt, hogy a bensőnket valahol már egy halálos betegség rágná. Ez az állapot, amelyet a szakemberek stressznek neveznek, nem egyéb, mint a szervezet válaszreakciója a kedvezőtlen környezeti körülményekre. Bár úgy tűnhet, hogy a relatíve kényelmes élet, amelyben a mai emberek a világ fejlett országaiban élnek, meg kellene hogy szüntesse a stresszt, mégis, ennek az ellenkezője igaz. Annak köszönhetően, hogy a modern technológiák megszabadítottak a fárasztó fizikai munkától, sokkal több időnk marad gondolkodni önmagunkról és a jövőnkről. Ezek a gondolatok gyakran igen stresszesek! És ha még a munkahelyi, családi vagy a barátok közt fennálló problémák is társulnak mindehhez? Van, aki talán csak legyint e felett, de sok ember számára további sorozatreakció elindítójaként működnek, melyek a szervezetünkben bekövetkező számos kedvezőtlen változáshoz vezetnek. Stressz lehet a különböző „civilizációs” betegség okozója: szív- és érrendszeri megbetegedések, gyomorfekély és egyéb emésztési zavarok, mint például a hasmenés, a székrekedés. A legújabb kutatások szerint a stressz nemcsak szeretkezési vágyunkat, de a termékenységet is befolyásolhatja.

Harcolj vagy menekülj!
A stressz nem csak úgy a derült égből került elő. Az evolúció perspektíváján át szemlélve, a stressz reakció tulajdonképpen a kedvezőtlen helyzetekhez való alkalmazkodás, amelyekbe elődjeink igen gyakran kerültek. Ezért szintén fontos, hogy a stresszreakció létrejöttét ne az akarat irányítsa. Mire az ilyen szervezet meggondolná magát, hogy elfusson- e, vagy inkább harcoljon (fight-orflight), valószínűleg már egy telhetetlen ragadozó hasában találná magát... Az első fázisban, melyet a szakemberek eustressznek neveznek, a környezetből érkező ingerek motivációs hatásúak, és kedvezőtlen szituációban való ideális teljesítményre készíti fel a testünket. Az első impulzusok az idegrendszerből érkeznek. A tudat felderíti a veszélyeket, és a különböző érzékek központjaiból érkező jelek ezután a legkülönbözőbb célszervekhez jutnak. Az akaratunktól függetlenül működő vegetatív idegrendszer egyik része (a szimpatikus idegrendszer), „kisimítja”, ellazítja testünk simaizmait. A munka többi részét ezután már a hormonok végzik el. Ezekben a reakciókban a főszerep a vesék felső pólusainak közelében található apró szerveké – a mellékvesék ezek, melyek stresszhormonnak nevezett anyagot kezdenek el kibocsátani. Nevezetesen az adrenalint, amely a vészreakciókra stimulálja a szervezetet, a mellékvesevelőben képződik. Az adrenalin fokozott jelenlétének köszönhetően szaporodik a szívverés, kitágulnak az erek, és végül hirtelen megemelkedik a vér glükózszintje. A váratlan tápanyagáradattól „felhergelve” a szervezett mozgósítja az összes rejtett tartalékát, és készen áll az egyik önfenntartó manőver – a menekülés vagy a harc – kivitelezésére!

A jó stressz és a rossz
A stresszes körülményekre adott rövid idejű reakció olyan gyorsan lecseng, ahogy megjelent. A mai társadalom azonban csak ritkán engedi meg, hogy úgy reagáljunk a stressz jeleire, ahogy természetben élő őseink tették. A kellemetlen főnökének az ember csak nehezen magyarázná meg, hogy a hirtelen szökés az irodából, vagy egy kék folt az arcán csupán a testünk biokémiai folyamatainak a következménye! A stresszes pillanatban, a szervezet által előállított pluszenergia leadása lehetetlen, és hosszú távon csupa negatívummal bír. Míg az eustressz segít a rejtett erők mobilizálásában, rossz testvére, a distressz épp ellenkezőleg – fokozatosan csökkenti az ember erejét. Az adrenalin ugyanis nem az egyetlen stresszhormon, mely a keringésbe jut. A mellkévesekéreg kortikoszteroid típusú hormonokat is termel. Egyikük, a kortizol, a stresszreakció során szintén nagyon fontos szerepet játszik. Ez a glükokortikoidok csoportjába tartozó hormon számos különböző hatással bír, melyek elsősorban az anyagcsere, az úgynevezett metabolizmus befolyásolásával függnek össze. Túlzott termelődésekor elhízás következik be, mely főleg az arcon jelentkezik. A glükózszinten kívül több más folyamatot is befolyásol, például a fehérjék és a zsírok metabolizmusát. Jótékony hatással van a szervezet szinte bármely gyulladásos állapotára, ezért igen gyakran alkalmaznak „szteroidokat” gyulladáscsökkentő gyógyszerként (például asztma, egyes mozgásszervi kórképek).

Bocsánat, stresszben nem szaporodok!
Arról, hogy a hosszú ideig tartó stressz hatása nemcsak az embereknek, de a különböző állatoknak sem tesz jót, az állatkertek állatápolói is tanúskodhatnak. Régi értelmezésben, az állatok a folyamatos stressz következtében nem éltek meg túl magas kort. A gondozók számára talán még nagyobb kihívást jelent az, hogy a fogságban tartott állatok képesek-e szaporodni. Amikor már sikerül az állatkertben kinevelni egy gorilla, orrszarvú, vagy a nagyragadozó kicsinyét, ez mindig annak a jele, hogy az állatok jól érzik magukat a pótotthonaikban. Az ember azonban sok szempontból – például e tekintetben is – nem nagyon különbözik a gorilláktól vagy a gepárdoktól. A mi „szaporodási” kedvünket szintén befolyásolja a stressz.

Hogyan történik mindez?
A kulcskérdés megint a hormonhatás. Szeretkezési kedvünk főleg ezek termelődésétől, szintjétől függ. Kulcsszerepet játszik a hipotalamusz által előállított neurohormon, melyet a szakértők a gonadotropint kibocsátó hormon megnevezés alatt ismerik (GnRH, más néven luliberin). Ez a hatását még a hipofízisen keresztül tett kerülővel fejti ki, az egész jelzőfolyamat legvégén ott áll a spermiumok, illetve a petesejtek helyes fejlődése, és végső soron a megtermékenyítéshez való kedv is...

Két probléma egyben
Normális körülmények között a GnRH a testünkben néhány perc alatt lebomlik. Azonban az időtényezőnél sokkal jelentősebb a kortizol, a mi jól ismert stresszhormonunk hatása. A kaliforniai Berkeley Egyetem mellett működő Helen Willson Neurológiai Intézet orvosai a közelmúltban fedezték fel, hogyan befolyásolja a kortizol hátrányosan szexuális életünket. „Tudtuk, hogy a stressz képes befolyásolni a GnRH hormont. A valóságban azonban még egy frekventált hormon befolyásolására is képes, melynek neve GnIH, így komoly problémákhoz vezethet a reprodukció területén” – írja le az eredményeket az intézet posztgraduális diákja, Elizabeth Kirby vezette kutatócsoport.

Az itt leírt anyagot, az úgynevezett gonadotropinokat gátló (inhibitor) hormont (GnIH), kilenc éve a madaraknál fedezték fel. Ma már azonban tudjuk, hogy az emlősök többségének vérében is kering. Ez az anyag közvetlenül gátolja a GnRH hatását, és így a forrásnál fojtja meg szerelmi életünket. „Az elődjeinknél minden bizonnyal adaptív tulajdonságról volt szó. Aktuális veszélyhelyzetben bizonyosan nem jó szaporodni. A krónikus stressz, melynek hatása alatt ma állunk, azonban jelentős kockázatot jelenthet a reprodukció számára” – kommentálja a kutatócsoport eredményeit másik tagja, Daniela Kaufer. Az amerikaiak így jelentős felfedezést tettek, mely a meddő párok hatékonyabb terápiájának forrása lehet.

Anderle Mihály