Egy létező foglalkozásról van szó, mely nevének magyar fordítása „helyettesítő terapeuta” lehetne (surrogate sexual therapist). Masters és Johnson, a szexterápia nagy alakjai az ötvenes években, rutinszerűen javasolták bizonyos esetekben azt, hogy a páciens képzett, profi terapeutától kapjon gyakorlati segítséget. Bizonyára sokaknak eszébe jut, hogy ez nem egy nagy találmány, sok helyen szokás volt régen is, hogy az apa elvitte serdülő fiát a prostituáltakhoz, hogy túlessen az első aktuson. Valójában ez a beavatás nem lehetett mindig sikeres, sőt megeshetett, hogy hosszú időre megpecsételte a fiú sorsát a szex terén. Könnyen adódhattak merevedési zavarok vagy korai magömlés a „vizsgadrukk” miatt, amit esetleg a partner durván kezelt. A prostituált ugyanis nem terápiára szerződött, hanem egy végrehajtott aktusra. A terápiának keretei vannak, szabályai és legtöbbször előre megbeszélik a kitűzött célt és időtartamot, így biztonságban tanulja meg az illető azokat a készségeket, elméleti és gyakorlati tudnivalókat, amelyek magabiztosabbá teszik az aktus során, jobban tudja érezni azt, több örömet tud szerezni partnerének.

Csak testben?
Csak azt nem tudom, mi történik, ha lelki kötődés alakul ki. Az intim érintés és a biztonságérzet örökre belénk vésődik, ha megtapasztaljuk valaki oldalán szeretkezés közben. A terápiát pártolók szerint ez az élmény átvihető a további szexuális kapcsolatokra vagy a házaséletre is. Itt technikai tudásról is szó van: a saját test ismeretéről, a partner felfedezéséről. Korai magömlés esetén például a terapeuta gyakorolja a stop-start technikát a pácienssel, amellyel jobban tudja kontrollálni a férfi a magömlés bekövetkeztét.
De vajon tudna a házastárs is olyan hatékony lenni, mint egy helyettesítő szexterapeuta?
Való igaz, hogy nem minden feleség szeret tudni arról, hogy párjának bármilyen segédeszközre van szüksége az aktushoz. Van, aki bevallja, hogyha tudja, hogy Viagrát kell bevennie a férjének, akkor azt gondolja, ő nem elég izgalmas ahhoz, hogy spontán létrejöjjön az erekció. Vannak olyan intézetek is, főleg Hollandiában, ahol csak a házastárssal együtt kezelik a pácienseket. Az a tapasztalatom, hogy ez bizonyos esetekben jót tesz, más esetekben nem. Olyat is láttam, hogy a partner egy darabig meggyőzte magát és szorgalmasan kísérgette tüneteket mutató párját és dolgozott vele, majd egyszer csak kilépett. Az is előfordult már, hogy a gyógyult tünet-hordozó távozott párjától, aki végigcsinálta vele a terápiát. Az bizonyos, hogy a szexuális készségek változása mindenképpen változtat valamit a párkapcsolat egyensúlyán, és ehhez a párnak alkalmazkodnia kell. Persze azt sem mindenki tudja megemészteni, hogy párja intim helyzetben van mással – még akkor sem, ha tudja, hogy a közös örömök érdekében teszi.

Minden esetben…
Olvasgattam az interneten helyettesítő terapeuták önvallomásait. Egy idősebb nő nyugdíjasoknál fellépő zavarok esetén segít, egy másik testi fogyatékos férfiakat is tanít, akiknek esetleg még soha nem volt szexuális kapcsolata. Ki tudja miért, férfi terapeutát nem nagyon láttam. Elgondolkoztam azon is, hogy vajon én mindent tudok-e, amit egy szexuálterapeuta tanítana a férjemnek. Biztosan nem. Vajon milyen könyvekből és milyen foglalkozásokon tanulják meg a diplomájukhoz szükséges anyagot, ami a képesítéshez kell? Nézelődtem a könyvesboltokban, hátha találok ilyen könyvet. Egyik túl egyszerű volt, nem szakember írta. Másik az extravagáns szexuális figurákban látta a gyógyírt. Persze szükség lenne ilyen könyvre, de ehhez még kellene játékosság és kíváncsiság is. Ha magamba nézek, lehet, hogy én sem merek kérdezni vagy kérni saját férjemtől ilyen hosszú házasság után, és bizony újra kell tanulni a kommunikációt. Sok férfi és nő bevallja, hogy fél attól, hogy párja valami „durvát szól be” viccből, de fél a visszautasítástól is. Pedig lehet, hogy a partner csak zavarban van és ügyetlenül kommunikál. A napi rutint biztonságosabb követni – még ha unalmas is néha.

Fontos a megújulás
Egy hosszabb kapcsolatot sok régi sérülés terhelhet, míg a helyettesítő terapeutának ilyen szempontból szerencséje van. Az is igaz, hogy a régi sérelmek őrizgetése csak árt a léleknek és a testnek, a nemi funkciónak is. Biztosan megvan a módja annak, hogy elfojtás nélkül abba tudjuk hagyni a régi szomorúságokon való rágódást, ehhez azonban mindkét félnek tanulnia kell, érdeklődni, és nem lemondani egymásról, védekezésbe burkolózva az újabb sérülés ellen.

Hosszan beszélgettünk kollégákkal, barátokkal, máskor ismerősökkel hogy kinek mi a véleménye erről a terápiáról, és a beszélgetések mindig messzire vezettek. Én sem alakítottam ki tökéletesen a véleményemet erről a témáról, de mindenképpen jó felvetés, hiszen újabb és újabb kérdéseket vet fel arról, hogyan is állunk kapcsolatainkkal és saját érzelmeinkkel.

Dr. Gyovai Gabriella