Nem máshol, mint a Versailles-i parfümiskolában tanultad ki a szakmát. Mégis mi alapján döntöttél úgy, hogy parfümőr leszel, illetve mennyiben befolyásolja ez az életedet?

120 %-ban! Tudni kell, hogy mikor „kikerültem” Versailles-ba, már 5 éve dolgoztam parfümszakértőként, ami nem ugyanaz, mint a parfümőrség...idézőjelben profin értettem már parfümökhöz, de valójában „vakok között a fél szemű a király” alapon, sajnos még nem voltam profi. Profinak nevezem azt, akinek minimálbérnél nagyobb fizetést adnak egy projektmunkáért, és a szakértelméért azt ki is fizetik. Ezt szerencsére már 1999-ben sikerült elérnem, megjelent egy szép összefoglaló könyv is erről, amibe szakmai részt is írtam. Először ez a szakma nekem csak egy hobbi volt, de azt észrevettem az évek során, hogy sajnos nincs Magyarországon jelentős iparága, illetve iskolája ennek a szakmának. Így hát lépnem kellett. Versailles-ba vezetett az utam, mert már 1999-ben, tudtam, hogy létezik ennek az iparágnak egy úgynevezett „Harvard-ja”, az ISIPCA, így 2000-től már folyamatosan adtam be a jelentkezésemet, hogy 2005-ben tizenketten végezzünk ebben az iskolában.

Milyen módon alakult ki benned, hogy parfümőr legyél?

Erre a kérdésre mindig próbálok valami értelmeset válaszolni, de nincs rá igazi konkrét válaszom. Nincs az, hogy belém csapott a villám, és felébredtem, én most parfümőr leszek...az viszont vitathatatlan hogy mindig hihetelenül vonzott minden, aminek illata van, illetve szaga. Sokkal szélesebb volt az érdeklődési köröm, mint a velem egykorú embereké.

Személyes tanácsadással is foglalkozol. Mennyire van erre igény itthon?

Ez a fajta tanácsadás nagy kedvence a magyar vásárlóknak. Már gyerekkoromban is kérdezték a barátok, hogy milyen parfümöt használjanak egy randevún, vagy egy nyelvvizsgán, hogy jó benyomást keltsenek. Ez egy jó élmény volt számomra. Szerettem, illetve szeretek is, ezzel foglalkozni, már akkor is szerettem igényes tanácsokkal ellátni az ismerőseimet. Egy idő után már ismertem az általam nagyra becsült parfümházakat, ezeknek a parfüm választékából javasoltam illatot. Ennek nagyon örültek a barátaim, de ugyebár megkérdezték tőlem: Zsolt! Mégis hol tudjuk megvenni ezt az illatot? - , én pedig mondtam, hogy „Párizsban, New Yorkban és Londonban” - erre jött az ötletem, hogy nyitok Magyarországon is egy profi parfümériát.

A tanácsadás a parfümériám különleges „luxusszolgáltatása”, és ha Budapesten vagyok szívesen csinálom, amikor csak az időm engedi. Sőt elárulom, hogy a valódi parfümszakértői béremnek 1/15-dét sem kérem el itthon egy ilyen tanácsadásért. Attól függetlenül, hogy iszonyat hiány van ebből a fajta tanácsadásból Magyarországon, szerencsére az igény nem tűnt el teljesen, az emberek törődni akarnak magukkal. Ez a személyes tanácsadásunk egy különleges „termékünk”, ha itthon vagyok állandóan „nyüstölnek”, amíg energiám bírja, csinálom is szívesen.

1 órát csak azzal foglalkozom, hogy az illetőnek a bőrét, személyiségét, testillatát, illatpreferenciáit és az aktuális életcéljait vizsgálom, ezekre építkezem, ezekhez keresek "egyedi", megszemélyesítő megoldást. Ez egy olyan órás játékos munka, amiben mind ketten keményen „megizzadunk“ és alaposan elfáradunk,. Szellemileg, tehát ott kell lenni orrban is, és szájban is A végén pedig mindig ott van az a jó érzés, hogy sikerül eltalálni a tökéletes illatot.

Az oldaladon többek között parfüm webshoppal is rendelkezel. Mi a véleményed az online vásárlásról?

Nem hiszek benne! A webshopunk arra való, ha valaki volt már nálunk, és nem akar visszautazni például Miskolcról, akkor itt meg tudja vásárolni az illatot. Nem szeretem interneten megmagyarázni, hogy kinek milyen illatra van szüksége, hiszen ezen a szakmai szinten, ami az üzletben található a legtöbb illaton az sincs rajta, hogy női vagy férfi. A legjobb, ha személyesen választja ki az illető a parfümöt.

Mit tanácsolsz. Ha egyedül vagyunk, hogy válasszunk magunknak illatot egy parfümériában?

Sajnos a legtöbb ember elköveti azt a hibát, hogy bemegy és elkezdi össze-vissza fújkálni minden testrészét, és nem is várja meg, hogy a parfüm „kibomoljon“, vagyis elkezdje elmesélni a történetét. Ezzel szemben én azt mondom, hogy igenis várni kell, hogy az alkohol elpárologjon mind a papírról, vagy ha a testére fújja az illető, akkor a testéről. Legrosszabb, ha bemegy a vásárló egy ilyen üzletbe, drogériába, gyorsan magára fújja a parfümöt, és szalad a kasszához megvenni az illatot. Egyrészt a parfümériákban nem lehet szagolni, de ha mégis szeretnénk, én a reggel 10 és 11 órát ajánlanám, utána már nem szabad, hiszen telefújják mindenféle illattal az üzletet, és már nem lehet érezni a parfüm eredeti illatát. Szóval mindenféleképpen reggel menjünk, mert az orrunk is jobb reggel.

Ezután, ha kiválasztottuk a számunkra legmegfelelőbb illatot, illatokat, papírokra fújjunk belőle, majd írjuk rá a nevét, és ezzel a lendülettel ki kell menni az üzletből, meginni egy kávét, megnézni egy kirakatot. A lényeg, hogy körülbelül egy órát kell várni, majd elővenni azt az illatot, amikből fújt magának a hölgy, vagy az úr, és megszagolni még egyszer. Ezután vissza kell menni az üzletbe befújni most a testet a különböző illatokkal, eldobni, vagy elrakni az illatok neveit, hogy ne legyenek ezek befolyásoló tényezők a döntésnél. A következő két órában ismét „pihentetni” kell a parfümöket, majd a két óra leteltével, megvenni azt a parfümöt, ami legjobban ízlett neki. Így már nem lehet bakot lőni.

Forrás: style.hu