Virtuális házasságtörés?!

Julian Baggini angol filozófus úgy vélekedik az esetleges "virtuális házasságtöréssel" kapcsolatban, hogy "a fájdalmat nem az okozza, hogy partnerünk máshoz fordul, hanem az, hogy kifelé tekint közös kapcsolatunkból". Erre felelhetnénk azt is, hogy a pornófilm és az önkielégítés szintúgy a partner nélküli "kifelé tekintésre" példa, mégsem ugyanúgy ítéljük meg, mint amikor valaki egy hús-vér nővel vagy férfival fekszik le.

Vagyis az, hogy egy virtuális személlyel folytatott "szexuális aktus" lehet-e válóok a jövőben, attól függhet majd, hogy a pornófilm továbbfejlesztésének vagy egy "másik személlyel" való kapcsolatnak tekintjük-e. Abban persze biztosak lehetünk, hogy nem csak a társadalom változásai hatnak vissza a szexre, de a technológia fejlődése is. Ez ugyanis megteremt bizonyos lehetőségeket, amelyekkel aztán vagy élünk, vagy nem.

Az internetes pornográfián keresztül gyakorlatilag bármi elérhető a japán pornómanga-rajzfilmekig bezárólag, amelyben a szereplők szörnyekkel vagy növényekkel közösülnek. Mára ugyanis az internetes pornóoldalak az összes lehetséges formában kombinálják a perverziókat, amelynek eredményeképpen egyfajta "neoszexualitás" alakul ki. Ez ráadásul adiktív: miután a pornográfiafogyasztó agyában új "térképek" jönnek létre, ettől fogva arra érez késztetést, hogy ezeket a területeket használja – valahogy úgy, mint ahogy izmaink is sóvárognak a mozgásra az egész napi ülés után.

Az már más kérdés, hogy az internetes „örömökért” cserébe az efféle tartalmak fogyasztói egyre kevésbé lesznek képesek „normális” szexuális életet élni, és ez egy olyan társadalomban, ahol a hagyományos, test-test közötti nemiség és a ráépülő párkapcsolat, a család alapvető jelentőségűek, természetesen a szexuális gyakorlaton túlmutató gondokat okozhat. Ez persze nem azt akarja sugallni (ahogy értékítéletet sem jelent), hogy veszélyben lenne az emberi faj jövője – inkább csak azt, hogy a probléma valóban létezik.