Igenis számít a figyelem!

2010 novemberében először rendezték meg hazánkban az Uroonkológiai Kongresszust. Régóta tervezik ezt a rendezvényt?
Több évtizede gondolkodunk rajta, hogy miként lehetne fórumot találni az urológiai daganatokkal foglalkozó témáknak, újdonságoknak. Már húsz évvel ezelőtt is volt egy urológiával foglalkozó munkacsoport az Onkológus Társaságon belül, amelyet dr. Bodrogi István főorvos úrral vezettünk közösen, azonban a betegek olyan nagy része szenvedett és szenved urológiai daganatban, hogy mindenképp szerettük volna, hogy még nagyobb teret kapjon ez a terület. Ezért hoztuk létre 2003-ban az Uroonkológia című folyóiratot is, és időközben urológiai klinikánk Uroonkológiai Centrummá vált. Ez azt jelenti, hogy az itt dolgozó szakorvosok java onkológus is, illetve rendszeres vendégei vagyunk az Európai Uroonkológus Társaságnak. A klinika operatív, diagnosztikus tevékenysége is bővült ezen a területen. Emiatt egyre több párbeszéd szükséges onkológusokkal, patológusokkal, képalkotókkal és radiológusokkal. Eldöntöttük hát, hogy társaságunk ezentúl évente összejöveteleket szervez.

Kifejezetten az orvostársadalmat célozza meg ez a kongresszus vagy a hétköznapi emberek figyelmét is fel kívánja hívni erre a témára?
Mindig is igyekeztünk sokat tenni azért, hogy a társadalom is értesüljön az ezen a területen megjelenő újdonságokról, eseményekről.15 éve már prosztatarák-szűrést szerveztünk. Azonban a mostani, első Uroonkológiai Kongresszuson kifejezetten a terápiás, diagnosztikus témák taglalására és megvitatására kerül sor, amely elsősorban szakmai kérdés.

Milyen nemzetközi előadók látogatnak Magyarországra a kongresszus alkalmából.
Az európai Uroonkológus Társaság vezetője sajnos családi okok miatt nem tudott ellátogatni hozzánk, azonban a társaság vezetőségéből Prof. Levent Türkeri, aki Európában is igen elismert isztambuli uroonkológus, elfogadta meghívásunkat. Külföldi előadónk még Prof. Bob Djavan, aki jelenleg New Yorkban dolgozik, és ő is a társaság vezetőségi tagja. Ő a prosztatadaganatok legújabb kezelési eljárásairól tart összefoglalót, míg török kollégám kifejezetten a kasztráció-rezisztens prosztatarák hormonkezelési lehetőségeit mutatja be.

Mi a célja ennek a kongresszusnak?
A műtéti eljárások folyamatosan fejlődnek. Mindig van valami új trükk, illetve a műtétek szövődményeinek kezelése is állandóan fejlődik. Ezek a témák mindig aktuálisak. Újabb gyógyszerek, készítmények is születnek. Fontos, hogy azok, akik ezekben az új kezelési eljárásokban, illetve a gyógyszerekkel kapcsolatban tapasztalatot szereztek, meg tudják azt osztani a többi orvossal. Fontos az is, hogy a különböző szakterületeket képviselő orvosok, mint a patológusok, a röntgenterapeuták, az onkológusok, sőt még a pszichológusok is tapasztalatot cserélhessenek egymással, meghallgassák egymás véleményét pro és kontra. Ez az élő párbeszéd oldja meg azokat a vitás, problémás kérdéseket, amelyek a tudomány fejlődése során felmerülnek az uroonkológia területén.

Mennyire nyitott az orvostársadalom egy ilyen „élő párbeszédre”?
Szerencsére kellemes meglepetés ért minket, mert a tervezett 100 hallgató helyett már 273-an regisztráltak a kongresszusra. Ilyen nagy érdeklődésre nem számítottunk, ezért jövőre biztos, hogy kétnaposra tervezzük az eseményt.

Az orvosok figyelme tehát már a témára terelődött. De miként kelthető fel a páciensek figyelme? Említette, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon megemelkedett az urológiai daganatokkal kapcsolatos halálozási arány hazánkban…
Ami a prosztatarákot illeti, valóban le vagyunk maradva a környező országokhoz képest a túlélési rátában. Míg nyugaton 100-ból 40-en tudják a PSA-jukat, azaz annak a prosztata specifikus antigénnek a szintjét, amelyből következtetni lehet egy esetleges prosztatadaganatra, és az arra való hajlamra, addig hazánkban ezt a szűrési módszert csupán száz férfiból jó, ha négy ismeri.. Mivel a prosztataráknak nincsenek tünetei, ez az egyetlen fogódzó, ami segíthet a megelőzésben. Ellentétben a többi urológiai daganattal, mint a vese-, hólyag- vagy vesemedencerák, ahol a tünetek (pl.: fájdalommentes, véres vizelet) is jelzik, hogy baj van. Elképesztő, sokan meddig halogatják, hogy szakorvoshoz forduljanak. Számos esetben mi csak akkor látjuk a daganatot, amikor az már hatalmasra nőtt, és akár áttétei is vannak. Pedig a pénisz- és a hererák esetében egy egyszerű önvizsgálat is segíthet abban, hogy időben kórismézzük a bajt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minél előbb fordulunk orvoshoz, annál nagyobb az esélye a gyógyulásnak. Igenis meg lehet gyógyulni a rákból. Annyi szerencsés embert ismerünk, akiknél még a késői beavatkozások is életmentőnek bizonyultak, csak el kell fogadni az orvos tanácsát.

Tamássy Zsófia