Hogy lesz valakiből távolugró? Rögtön ezzel a sporttal kezdett?
Az iskolában a testnevelő tanárom mindenféle sportággal megismertetett. Kosaraztunk, kézilabdáztunk, futballoztunk és persze atletizáltunk is. Minden atlétika versenyen elindítottak távolugrásban, iskolai, járási, területi és országos verseny. Mindet meg is nyertem, még az úttörő olimpiát is, amelyet Debrecenben rendeztek meg. Akkor, ott, tizennégy évesen hat méter tizenhét centiméterrel nyertem meg a döntőt. Ettől kezdve már csak a távolugrással foglalkoztam. Az általános iskola befejezése után pedig testnevelés tagozatos gimnáziumba akartam menni, ehhez viszont egyesületi tagnak kellett lennem, valamint egyesületi ajánlás kellett hozzá. A Vasasba igazoltam, és azóta is oda tartozom.

Profi atléta volt: hogy került a képbe a Testnevelési Egyetem és a tanítás?
Nem igazán érdekelt a tanítás, de azért az egyetemet elvégeztem. A 92-es barcelonai olimpia után az akkori edzőm, Zarándi Laci bácsi előrelátó volt. Megkért, hogy néha tartsak órarészleteket. Megtartottam, persze, de valahogy nem vonzott, nem is igazán foglalkoztatott az egész. Aztán Laci bácsi bölcs előrelátásának, módszeres rávezetésének köszönhetően, amikor Ő nyugdíjba ment az egyetemről, akkor felajánlották, hogy lépjek a helyére, és kezdjek el tanítani az Atlétikai Tanszéken.

És jelenleg Ön a tanszékvezető...
Igen, bár megjártam a ranglétrát. Kezdtem, mint tanársegéd, aztán adjunktus, most pedig tanszékvezető vagyok. Az atlétika tanszék munkája nagyon fontos a hazai szakemberképzésben, hiszen minden sportágnak az alapja az atlétika. Rengeteg szak van az egyetemen, például: Sportmenedzseri, Rekreációs, Testnevelő tanári, Edzői, és még sorolhatnám, de minden szakon alap az atlétikai képzés. A hallgatóknak meg kell tanulniuk az alapokat, és nekik majd meg kell tudni tanítaniuk a fiataloknak az atlétika alapjait. Ez a későbbiekben minden sportág előnyére válhat, profitálhatnak belőle a sportágak. Azok a gyerekek, akik jól ugranak, dobnak, futnak, lehetnek remek kosarasok, röplabdások, vagy bármelyik egyéni sportban megállhatják a helyüket. Épp ezért a tematikánk is úgy van felépítve, hogy a hallgatóinknak először meg kell tanulniuk az atlétika alapjait, majd a speciális versenyszámokat, és végül jön a módszertan, azaz az atlétikai tudás átadása a gyerekeknek. Sajnos minket is érint a leépítés, ugyanakkor nagyon nagy szükség van a minőségi tanításra, hiszen csak így lehet a TF régi szép hírnevét megőrizni. Ezért a korábban a tanszéken tanító tanárokat mindig meghívom egy-egy speciális óra megtartására. Ez nagyon jó a diákoknak is, hiszen a legszakavatottabbaktól, az adott sport kiváló szakembereitől tanulhatnak, és nekünk is jó, ugyanis mindig tudunk számítani a volt kollégáinkra, ők pedig érzik, hogy még mindig szükség van rájuk.

Örökmozgó gyerekek?

Rengeteg fiatal gyerekkel találkozik. Mit tapasztal, milyen a sporthoz való viszonyuk?
Szerintem túl kevés a sport, a testnevelés az iskolában, ráadásul a fiatalabbak nagy része szabadidejében is keveset sportol. Meggyőződésem, hogy minden gyereknek sportolnia, mozognia kellene valamit. Mindegy mit, csak mozogjon, ne mászkálgasson, tekeregjen az utcákon, bevásárlóközpontokban, hanem járjon edzésekre. Ha gyermekkorban belenevelik a sport, a mozgás szeretetét, akkor ennek később is óriási jelentősége van, hiszen felnőttként is sokkal szívesebben sportol majd, és persze jóval egészségesebb lesz. Tíz évig dolgoztam kondicionáló teremben, ahová sok fiatal, menedzser típusú munkát végző ember lejött, mert az orvos rájuk ijesztett. Elkezdtek edzeni, rendszeresen jártak, ám amikor elmúlt a baj, akkor egyszerűen abbahagyták, mert már úgy érezték, hogy nincs szükségük a mozgásra. Pedig abszolút nem lenne szabad leállni ilyenkor, hiszen tünetileg akkor, és ott rendbe jön az ember, de fél év mozgásnélküliséggel szinte ugyanott lesz, mint ahol korábban volt. Viszont, ha gyermekkorban megismeri, megszereti a mozgás örömét, akkor felnőttkorban is belső késztetéssé válik, hogy elmenjen mozogni. Ha valaki rendszeresen fut, és egyszer bármi miatt leáll, néhány napon belül már nem találja a helyét, nem tudja, mi baja, csak azt tudja, hogy valami nem stimmel. És ahogy elkezd ismét mozogni, máris helyreáll a rend, és nincs semmilyen problémája. Ezt az érzést, belső késztetést kellene elérni a gyerekeknél, azt, hogy a mozgásnak, a sportnak legyen helye az életükben.

Fehér labda zöld gyepen

Az atlétika meghatározó eleme az életének, versenyszerűen sportolt, tanítja az egyetemen, és kiváló eredményekkel rendelkező tanítványai is vannak. Hogyan kezdett el mégis a golffal foglalkozni, főleg ilyen komoly szinten?
A televízióban néztünk egyszer golfot, és azt találtam mondani, hogy nem tudom, mi ebben a nehéz. Ütögetnek néhányat, sétálnak egy kicsit, aztán meg rengeteg pénzt kaszálnak. Nehogy már ne tudjam megtanulni! Aztán kipróbáltam. Na akkor azért megváltozott a véleményem, pedig aránylag korán kiderült, hogy van hozzá érzékem. Aztán, ahogy egyre többször fogtam golfütőt a kezembe, annál jobban megtetszett az egész sportág. Ugyanolyan versenyhangulat van, mint korábban az atlétika pályán volt, ugyanolyan sokat kell gyakorolni, edzeni, mint az atlétikai viadalokra. Én pedig húsz éves korosztályos válogatottsági múlttal a hátam mögött úgy álltam hozzá, hogy próbáljunk meg ebben is alkotni, elérni valamit. Gyerekkoromtól bennem van a küzdelem, a versenyszellem, és semmit sem tudok félvállról venni, ezt sem. Ráadásul kellett egy olyan sportág, amelyben tovább versenyezhetek, hiszen az atlétikával, vagy a kosárlabdával, labdarúgással ellentétben golfozni bármilyen idősen lehet. A többi professzionális sportot egy bizonyos kor után bizony abba kell hagyni, de a golfozásnak olyanok a szabályai, és a pontozási szisztémái, hogy a fiatalok nyugodtan versenyezhetnek az idősebbekkel, az apák a fiaik ellen, vagy éppen anya a lánya ellen. Ha kellően jó fizikumban vannak, akkor nyugodtan összecsaphatnak.

Van azért bármilyen előírás a golfozás elkezdésére?
Mint minden sportágban, ebben is óriási előnye van annak, ha gyermekkorban elkezdi az ember megtanulni az alapokat, az ütéseket, a szabályokat, szóval mindent. De nekem például volt egy hatvanhét éves kezdő bácsi tanítványom, aki mind a mai napig golfozik. Bármikor el lehet kezdeni. Lehet, hogy nem lesz annyira erős az ütése, vagy olyan lendületes, mint a fiataloké, de nem baj, a sport, a golfozás a lényeg. Ráadásul ebben a sportágban három-négy órát, amíg teljesíti a tizennyolc lyukat, kint van a szabadban, a friss levegőn, szép környezetben a golfozó. Már ezért is megéri. Azért meg főleg, mert közben mozog, nagyokat sétál, és nem mellesleg jó társaságban van. Az is hozzátartozik az egészhez, hogy ha valaki elkezdi, akkor az nála rövid időn belül életformává válik. Szoktam is mondani a hallgatóimnak, hogy ne kezdjenek el golfozni, mert soha többé nem tudnak majd meglenni nélküle. Voltak, akik nem hittek nekem, és azóta minden szabad idejüket ott töltik a golfpályán.

Milyen a "golfhelyzet" ma Magyarországon?
Úgy tűnik, egyre közkedveltebb sportág hazánkban, bár csak kilenc pályánk van. Csak viszonyításként: a szomszédos Ausztria több mint száz pályával rendelkezik. A sportág térhódítását is jól mutatja, hogy naponta ötezer ember kezd el golfozni világszerte. Nálunk is dinamikusan nő a golfozók, és golfozni tanulók száma. Épp ezért megnéztem a külföldi golfoktatói képzést, utána jártam, hogy mi kell hozzá, és a Testnevelési Egyetemen az idén végzett az első szakember évfolyam, ahol tizenhat hallgató kapott golfoktatói diplomát. Nagy hangsúlyt fektetünk az edzőképzésre. A többi sportággal ellentétben mi megköveteljük, hogy az oktatók rendelkezzenek játéktudással. Kemény gyakorlati és elméleti felvételi van, így nem könnyű bekerülni hozzánk. Többen nehezményezik is, hogy miért nem lehetnek oktatók, de mi kitartunk amellett, hogy csak az kaphat diplomát, aki eléri azt a szintet, amit mi megkövetelünk. Célunk, hogy minőségi oktatókat bocsássunk ki. Vannak olyan sportágak, ahol nem kell bemutatni az alapvető feladatokat a sportolóknak, főleg nem a profiknak, a golfban viszont egy kezdőnek, de még egy haladónak is szüksége van arra, hogy vizuálisan lássa a pontos ütést, a mozdulatsort. Ehhez viszont az kell, hogy az, aki oktatónak megy, az maga is hosszú ideig ott legyen a pályán és pontosan tudjon mindent. Én is körülbelül tizenkét évig versenyeztem, mire eljutottam odáig, hogy profi oktató lehettem.

Milyen a mi oktatási rendszerünk nemzetközi megítélése?
A PGA két vezető oktatója itt volt nálunk, és megnézte az oktatási rendszerünket. Nagyon meg vannak elégedve velünk, az oktatásunkkal, a követelményrendszerünkkel. Tetszik nekik, hogy ott van mögötte a Testnevelési Egyetem, és a hallgatóknak nem kell különféle oktatásokra, képzésekre menniük, itt egy helyen megkapnak mindent. Persze még csak a kezdő, feltörekvő golftársadalmak szintjére, az úgynevezett hármas kategóriába vagyunk besorolva, de azt hiszem, hamarosan feljebb juthatunk, ha ugyanilyen komolyan, és nagy szakértelemmel folytatjuk az elkezdett munkát.