Dr. Osváth Péter első regénye 2008-ban jelent meg Kíséret címmel. A könyv egy pszichológiai kísérletet mutat be, így némi párhuzam azért van az író foglalkozása és a könyv között. 2008-ban már el is készült a második mű: a Hiszek mások bűneiben, ami már vérbeli szépirodalmi alkotás, és az elmúlt hetekben kézbe vehettük harmadik kötetét is, mely a Maklári Dezső temetése címet viseli. A tanár urat közel 10 éve ismerem, és nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy mi készteti az elismert sportélettani szakembert, hogy regényeket írjon.

A regényírás már régóta dédelgetett terv vagy egy késői megvilágosodás eredménye?
Későn érő típus vagyok, negyvenéves is elmúltam, amikor megírtam első regényemet, a Kísérletet: mert ez egy regény, egy kitalált pszichológiai kísérletet ír le naplószerűen. Igazán nem is tudom megmondani, miért kezdtem el írni, egyszerűen elindult bennem a késztetés, hogy leírjam, ami felgyülemlett bennem. Nem is gondoltam, hogy ez valaha publikus lesz, sőt azt sem hittem, hogy én is tudok olyan könyvet létrehozni, ami érdekel másokat. Aztán elkezdtem írni, nagyon könnyen ment, és jól is éreztem magam az író szerepében. Mikor kész lett, megmutattam barátaimnak, ismerőseimnek, és az ő biztatásukra kerestem kiadót. Az első könyvem megjelenésekor már nem volt kétségem, hogy lesz folytatás…

Legújabb könyvének címszereplője, Maklári Dezső, valós személy?
Nem, nem, Maklári Dezső kitalált személy. Nem akartam senkit megbántani azzal, hogy létező nevet adok a könyvem címéül, és a boltba menet a saját temetését látja könyvcímként a polcokon. Az összes elérhető dokumentációban megnéztem, hogy Maklári Dezső nem egy létező személy Magyarországon. Viszont a helyszín valós, a Balaton északi partján Ábrahámhegy, Pálköve környékén, ahol gyermekkorom nyarait töltöttem, és a mai napig ott van nyaralónk. A temető pedig, ahol játszódnak a könyvem eseményei, az ábrahámhegyi temető, melyben egy nagyon kedves barátom nyugszik. Annyira költői a táj, hogy úgy éreztem, ez a legideálisabb környezet a regényemnek.

Orvosi munka, sportmérkőzések felügyelete, előadások: mikor jut idő az írásra és az egészségre?
Nyáron. Nagyon gyorsan és dinamikusan írok, de csak nyáron engedi az időm, két-három hónap alatt el is készülök egy regénnyel. Az egészségre pedig mindig kell maradnia időnek. Fiatalabb koromban kajakversenyző voltam, majd testépítéssel foglalkoztam évtizedeken keresztül. Nem versenyzői szintem űztem ugyan, de rengeteget edzettem. Ma már inkább csak a „sebeimet” nyalogatom. Elég sok ízületi panaszom van, így csak olyan sportot végzek, ami jólesik, nem hajtom magam. Ha csak tehetem, úszom, evezek vagy valamilyen labdajátékot játszom. Télen korcsolyázok, síelek, szánkózom és sokat túrázok. Kifejezetten rekreációs jellegű, örömsportolást végzek. A kötelességszerű edzésre járás a múlté, azonban hetente két-három alaklommal ma is mozgok. Az étkezések területén inkább a könnyű olaszos, franciás jellegű ételeket szeretem. A magyaros konyha sajnos nem nekem való. Nagyon szeretem a hideg ételeket, nem igénylem minden nap a főtt ételt. Azt, amit tanítok a táplálkozásról, többé-kevésbé be is tartom, legalább is igyekszem nem bort inni és vizet prédikálni.

Kiknek ajánlja a Maklári Dezső temetése című könyvét?
Minden olyan embernek, aki szeret gondolkodni a cselekvés motívumain, hogy mi miért történik. Azoknak, akik szeretnek utána gondolni, hogy az életünkben mit miért teszünk úgy ahogy, és hogyan lehetne másképpen. Én nem szeretek recepteket adni, inkább csak ötleteket felvetni és saját gondolatokat ébreszteni. Nem akarok gondolatokat deklarálni, én generálni szeretném őket. Szeretném ráébreszteni az embereket, hogy több irányból is érdemes az eseményeket megvizsgálni. Igazán minden gondolkodó embernek ajánlom a könyvemet, de nem csak a Maklári Dezső temetését, hanem az eddig megjelenteket mind, hiszen mindegyik regényem a látszat és a valóság érdekes és szövevényes kérdését boncolgatja, csak más-más eszközökkel.

Haris Éva