Sokaknak tesszük egészségesebbé az életét

"Két területen dolgozom"

Szülői indíttatásra választotta a pályáját?
Nem igazán. A szüleim nem voltak doktorok, a nagybátyám volt állatorvos, mindössze ennyi volt a kapcsolatom az orvosi pályával. Mégis, már gyermekként két álmot dédelgettem: orvos, vagy régész szerettem volna lenni. Aztán szerencsére elsőre felvettek Pécsre, az Orvosi Egyetemre, és a továbbiakban már nem volt kérdéses, hogy merre visz az utam.

Most hogyan látja, jól döntött?
Nem bántam meg a döntésemet. Úgy érzem nagyon szép terület, amivel foglalkozom, főleg ha szeretettel csinálja az ember, amit csinál, és persze ehhez az is kell, hogy gyógyuljanak a betegei. Ez ad motivációt, ez serkenti az embert a minél jobb munkára.

Hogyan került az urológiára?
Először a belgyógyászaton dolgoztam, majd az aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályon, ez utóbbiból is szakvizsgáztam. Majd lehetőségem volt átmenni az urológiára, és ebből is szakvizsgát tettem. Jelenleg mind a két területemen dolgozom.

Nehéz a két területet összeegyeztetni?
Megoldható. Tudja rájöttem, hogy minél többet csinálja, tanulja az ember az adott szakterületet, annál kevesebbet tud róla, és ez motiválja, hogy tovább fejlessze önmagát. Szerencsére a mi területünkön itthon is remek szakemberek vannak, akiktől ragyogó dolgokat lehet megtanulni. Épp most voltam egy laparoszkópos tanfolyamon, ahol briliáns műtéteket láttam. Meggyőződésem, hogy jobb szakemberek külföldön sincsenek, mint, amilyenek nálunk dolgoznak, csak a műszeres berendezések, a felújítások, a kellően képzett személyzet fenntartása hiányzik idehaza.

A megelőzés szerepe

Az urológia kényes terület. Az Ön tapasztalata alapján változik a férfiak hozzáállása?
Beérett a propaganda, amely kellett is ahhoz, hogy a férfiak is keressék a szűrő vizsgálatokat. Már egyre többször fordul elő, hogy még nincs panaszuk, de hallottak arról, hogy van prosztatarák, de az megelőzhető, vagy a kellő időben való felfedezés esetén jó százalékban gyógyítható. Nagyon hasznos, hogy ilyen sok csatornán keresztül felhívják a figyelmet erre a betegségre, és úgy tűnik el is éri a felhívás a célközönséget. Ennek köszönhetően egyre kevesebb azoknak a száma, akik előrehaladott betegséggel jelennek meg nálunk. És ezt úgy gondolom, mi orvosok is sikernek könyvelhetjük el, hiszen aki késői stádiumban jön hozzánk, azt már gyógyítani nem lehet, csak kezelni, vagy a betegséget valamennyire szinten tartani. Így viszont a korai felismerésnek köszönhetően sokaknak tesszük kis odafigyeléssel egészségesebbé, tünetmentessé, komfortosabbá az életét.

Nap, mint találkozik valamilyen betegségben szenvedő férfiakkal, és Ön pontosan tudja, hogy a legtöbb betegség hogyan, mivel előzhető meg, vagy lenne megelőzhető. Van arra lehetősége, hogy saját egészségét óvja?
Nagyon sokat köszönhetek ezen a területen a családomnak, különösen a feleségemnek. A munkám olyan, hogy minden nap utaznom kell, és ezt csak úgy tudom megoldani stressz és feszültség nélkül, hogy az otthoni hátterem stabil, kiegyensúlyozott, jó. Elég megterhelő, talán kicsit vissza is kellene vennem, de amikor tudja az ember, hogy a betegei, a kollegái számítanak rá, a munkájára, akkor nehéz ilyen döntést meghozni. Szinte nem lehet nemet mondani. Hétköznap gyakran este nyolc-kilenc körül érek haza, és emellett mozgásra, kikapcsolódásra nem marad időm, de a hétvégét, ha nem vagyok ügyeletes, akkor regenerálódásra fordítom.

Úgy hallottam, hogy szeret a családjával hosszú kerékpártúrákon részt venni.
Ez így van. Amikor a nyaralást tervezzük, nálunk szóba sem jöhet, hogy befizetünk egy olyan nyaralásra, ahol mást sem tudnánk csinálni, mint a tengerparton feküdni, és olykor úszni. Biztos van olyan, aki a pihenésnek ezt a formáját választja, de mi nem. Mi csakis az aktív pihenésre szavazunk. Tavaly a Duna forrásától bicikliztünk hazáig, ez körülbelül ezerháromszáz kilométer volt. Hihetetlenül feltölt, ahogy az ember a saját erejéből jut el távoli vidékekre, és itt nem pár kilométerről beszélünk. Csodaszép tájakon tekerünk keresztül, és élvezzük, hogy olykor szakad az eső, vagy olykor szinte kibírhatatlanul süt a nap, és mi mégis rójuk a kilométereket. Az idei nyáron Camino zarándokutat tekertük végig, amely Franciaországból indul és Spanyolországban ér véget. Ez most csak nyolcszázötven kilométer volt, de óriási élményekkel gazdagodtunk. Persze az is előfordul, hogy egy hétvégén egy nap alatt körbebiciklizzük a Balatont.

Hogyan jött a családi biciklizés?
A fiam is, de főleg lányom nagy kerékpárosok, és lassan ránk is átragadt a biciklizés szeretete. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy általában minden sportággal a gyerekeink ismertetnek meg. A fiam például járt korábban karatézni, és én is beiratkoztam. 4 kiu-ig jutottam. Szerencsére a feleségemet is érdekli a sport, így igazán nem volt nehéz összehozni az együtt kerekezést.

A rohanó életmódja mellett oda tud figyelni az egészséges táplálkozásra?
Reggel például együtt reggelizünk, vacsorázni is együtt vacsorázunk, bár ez mostanában eléggé kitolódik, mert későn érünk haza. A hétvégén megfőzünk egész hétre, és ilyenkor csak megmelegítjük a főtt ételt. Ha egy mód van rá, az üzemi konyhát elkerüljük, és inkább az otthoni ízeket fogyasztjuk. Ráadásul van saját kertünk, és ott megtermeljük a szükségletünknek megfelelő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt. Ezzel is odafigyelünk az egészséges táplálkozásra.

Van még valami, amivel úgy gondolja, hogy segít az egészsége megőrzésében?
Évek óta nem nézünk televíziót. És azóta valahogy sokkal nyugodtabbak vagyunk. Van időnk beszélgetni, egymást meghallgatni, olvasni. Korábban hazajöttünk, bekapcsoltuk a tévét, és mindent néztünk, ha kellett, ha nem. Most viszont azt gondolom, nélküle sokkal tartalmasabb az életünk.