Nádas György

Most ismét beszélgetünk, és férfi létedre, szinte ragyogsz. Ezt a visszaszedett jó pár kiló okozza?
Ezek szerint az én szervezetemnek, meg a lelkemnek is ez kell. Majd kicsattanok az egészségtől. Erről még papírom is van, a feleségemtől ezt kaptam 40. születésnapomra: egy teljes kivizsgálást, tetőtől talpig, a legapróbb részletre kiterjedően. Az orvosok mindent a legnagyobb rendben találtak. Mostanában azt eszem, amit kívánok, illetve amit a szervezetem kíván. Előfordul, hogy hónapokig rá sem nézek a pékárura, mert nem hiányzik. Ám van, amikor reggel felébredek, és azt mondom: rozskenyeret snidlinges körözöttel szeretnék enni. Máskor meg 3-4 napon keresztül csak lecsót kívánok.

Szeretném, ha felidéznéd, hogy három évvel ezelőtt, végül is miért döntöttél úgy, hogy le akarsz fogyni?
Volt - illetve azóta is van - egy csinos asszony, a feleségem, aki soha nem mondta azt, "hogy nézel ki?", csak tudod, azok a kis oldalpillantások. ô gyakran ráállt a mérlegre, és az mindig 58 kilót mutatott, 4 gyerek szülése után! Eljött a pillanat, mikor azt éreztem, na nehogy már! Negyven éves leszek, ne nézzek úgy ki, mint egy kedves, kövér bácsi! 106 kilóról indultam, 79 volt a "csúcs".

Mi segített a leginkább?
A rengeteg munka! Alig jutott idő ebédre, legfeljebb 20 perc. Már a reggelit is elhagytam, egy bögre könnyített kávé, ebédre egy főzelék, egy szelet szárnyas hús, bárhogy elkészítve, akár rántva, és még sok saláta. Egész nap rengeteg szénsavmentes ásványvizet ittam. Az alkoholról teljesen lemondtam, még egy kis bort sem engedtem meg magamnak. A vacsorát szintén elhagytam, ha nagyon éhes voltam - és ez a szokásom máig megmaradt -, nyers sárgarépát ropogtatok. Ezen kívül savanyú káposztát és almát "nassolhattam". Ha sok lett a gyomorsavam, akkor csináltam frissen egy csomag pattogatott kukoricát. Ez volt a legtöbb, amit lehetett. Sajnos, sok kávét ittam. Így éltem bô egy évig.

És nem voltak csábító erők? Haverok? Barátok?
Az idő alatt rendkívül sok barátomat elvesztettem. Ha elmentünk valahova, és én kértem egy kávét vagy ásványvizet, ők sehogy sem értették: -Na ne csináld! Ugyan már! A harmadik alkalommal el sem mentem, mert nem éreztem jól magam. Nem akartam őket sem megbántani. Ha az ember elmegy egy sörözőbe, ott valóban sörözzön. Nem mehetünk be "ásványvizezőbe"! Pedig butaság, mert nem a kajától vagy italtól szerettem én dumálni. És eljött a 40. születésnapom, ahol én nagyon szép voltam és nagyon szomorú, és nem is a negyven miatt, hanem valami elveszett belőlem. Legalább is úgy éreztem. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy újra megengedtem magamnak egy-egy pohár pezsgőt, egy-egy finom bort. Nagyon szeretem és tisztelem a borokat, imádom a zamatukat. A kenyér is visszatért - részben - az életembe. Ha csinálok egy isteni lecsót, ahhoz dukál egy kifli. De nagy csülökpörköltözés nincs! Persze időnként fantáziálok: friss haltepertő, lilahagymával.

Ez az én bajom is, hogy próbálkozom-próbálkozom, de hogy egy életre lemondjak egy jó halászléről, libatepertőről, vagy éppen egy jó mákosgubáról. . meg egy jó marhalábszárról. Tegnap Bodrogi Gyuszi főzött egy nagy adagot, hozzá kapros túrós csuszát. Hát lehetett annak ellenállni?

És mit szól Zsuzsi, a feleséged ahhoz, ha részben is, de mégiscsak visszaszedtél jó néhány kilót?
Harcaink vannak. Elsősorban félti az egészségemet. A drasztikus fogyókúrám idején azért, mert szerinte már túlzásba vittem. Mindketten nagyon megijedtünk, amikor rosszul lettem és a kórházban kötöttem ki. De annak az volt az oka, hogy elmentem a barátaimmal a gőzfürdőbe, s akkor már az éhezéstől szó szerint le voltam gyengülve. Persze, hogy rosszul lettem. Az orvos is megmondta, minden egyszerre nem megy. Most meg azért félt a feleségem, nehogy többet hízzak vissza, mint amennyit leadtam. De még valamit észrevettem. Az elmúlt 2-3 hónapban sokkal jobb a kontaktusom a közönséggel, mint "sovány korom" idején. És mondják is, "te így vagy a mi Gyurink!" Ezek szerint van abban valami, hogy a kerekded emberek kedélyesebbek.

A fogyókúrádnak mennyire volt része a sport, a testmozgás?
Zsuzsi ebben is partner volt, hetente kétszer-háromszor mentünk teniszezni, kocogtam, és úszni is eljártam, mert az meg jól ellazított. Este rendszeresen csináltam a hasizomgyakorlatokat, aminek köszönhetően eltűnt a hasam. És milyen viccesen működnek a reflexek! Sokáig még akkor is be akartam húzni a hasam, amikor már rég nem volt. Nagyon élveztem azt is, hogy újra elegáns öltönyöket hordhattam. Most meg a visszaszedett kilók jöttek jól, hosszú idő után végre igazi színpadi szerepet kaptam: idén tavasszal Békeffy István: Okos mama című darabjában Kabos Gyula szerepét osztották rám, azt meg soványan nehéz elképzelni.

Te nemcsak enni, de főzni is szeretsz. Miket?
Imádom a vadakat - őz, vaddisznó, muflon, szarvas, fácán-, a legtisztább ízű ételek, egy gramm zsír sincs bennük. Ezeket nagyon jól tudom főzni, de sokszor megesik, hogy csak úgy rájövök valami új dologra. A legújabb kreációm csirkemellből - hú, most sokat fogok nyelni - készül: egy nagyon pici lisztben olívaolajon megforgatom, megpirítom, félrerakom a csirkeszeleteket. Olívaolajjal kikenem a tepsit vagy a jénait, egy sor reszelt alma, egy sor csirke, reszelt füstölt sajt rá, esetleg a sorokat fokhagymás tejföllel is megkenem. Sütőben szép pirosra sütöm. Köretként szintén almát használok. Gyönyörű nagy almába belevájok, krumplipürét rakok bele. A pürét megbolondítom egy kis szerecsendióval. A sütőben azt is megsütöm. Észveszejtően jó!

Ez a te találmányod. De ha valami hétköznapi, mások által jól ismert ételt főzöl, az mitől lesz "Nádasos"?
Rengeteg féle fűszert használok. Nálam egy bolognai raguban ott a helye a kakukkfűnek, szurokfűnek, bazsalikomnak, majorannának. A konyhaablakban ott vannak a friss zöldfűszerek, teljesen más az ízük, mint a tasakos, szárítottnak. Visszatérve a bolognai raguhoz, borsót is rakok bele. Ha módom van rá, felfőzött paradicsommal csinálom. El tudod képzelni, milyen jó?

Most, hogy lazítottál és a diétádat egy "barátságosabb" étrendre változtattad, a sportos életmódot is "light"-osra váltottad?
Újra ellustultam, ráadásul amióta elkapott az írási kedv, rengeteget ülök a számítógép mellett, és néha annyira belefelejtkezem az írásba, hogy észre sem veszem, órák repülnek el.

Hogy jött az írás az életedbe?
Terápia volt, a szó szoros értelmében. Kiírtam magamból a gondjaimat, a felgyülemlett indulataimat, fontos dolgokat: apámról, akivel már csak felnőttként kerültünk közel egymáshoz, de nem maradt időnk, hogy igazán barátokká is váljunk. Boncz Gézáról, akitől sokat is tanultam, de aki gyakran viselkedett velem szinte apaként. Markosról, akivel óriási sikereket értünk meg együtt, Marton Frigyesről, aki apám helyett apám volt, és aki nagy gonddal terelt engem előre a pályán - a mostani fiataloknak nagy szükségük lenne egy hasonlóra. A könyvhöz mellékletként elkészítettem azt a lemezt, amivel már régen tartoztam az apámnak. Szerettem volna, ha 2004-ben felcsendül egy olyan dal, mint a "Kicsit szomorkás a hangulatom", a "Szeretni kell" és a "Jamaikai trombitás", akkor tudják, ezek Nádas Gábor zeneszerző dalai, amelyek közül nem egy világsláger is lett. De az is érdekes, hogy mostantól ezek a dalok a mai közönség, a fiatalok számára már tőlem lesznek ismertek és kedvelt slágerek.

Úgy látom, jól érzed magad a bőrödben!
Igen, bár inkább úgy mondanám, a húsomban. Örülök, hogy a szervezetem jól tolerálja az én kicsapongásaimat. Most már sokkal jobban figyelek magamra, az étkezésemre, az életmódomra, mint évekkel ezelôtt, hiszen három remek fiú édesapja is vagyok. Vannak napok, amiket arra szánok, hogy tisztuljon a szervezetem, de ha megkíván valamit, azt is kaphassa meg. A titok a mértékletességben van.

Endrei Judit