Jakupcsek Gabriella

A csípőmre, a mellemre... az talán nem olyan nagy baj! Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a korral muszáj arra figyelnem, ne legyek túl sovány a képernyőn, mivel vékony arcú nő vagyok. Sok olyan példát láttam magam körül, ami rádöbbentett arra, figyeljek magamra, törődjem magammal, tegyek azért, hogy ne legyek görcsös, anorexiás, ne legyek depressziós. Némelyik kolléganőmnek egyszer csak - szó szerint - elfogyott az arca, a tekintete, ami talán a legfontosabb a televíziós munkához. Tehát látva ezeket a szomorú példákat, nagyon megijedtem, és azt mondtam, inkább hízzam pár kilót, mintsem a képernyőről egy ijesztően sovány arc nézzen vissza. Így értem el az elmúlt négy évben az 59-60 kilót. Ha nagyon őszinte akarok lenni, először picit mégis megijedtem, mert ez éppen egy nadrágnyi méretváltás volt. Ugyanakkor jól éreztem magam, a képernyőn is forelőnyös lett a pár kiló plusz.

Mitől "híztál" meg? Megengedtél olyan dolgokat magadnak, amiket korábban nem?
Először is, sokkal nyugodtabban, rendszeresebben élek. Észrevettem, lényegesen jobban tudok dolgozni, ha kipihenem, kialszom magam előtte. Tehát a heti 15 adást nem lehet másként végigcsinálni, csak mint egy profi sportoló, 8 órát kell aludni, rendszeresen kell étkezni. Időnként pedig méregteleníteni kell a szervezetet. Figyelek arra, mit eszem, ez persze nem a kalóriára vonatkozik, hanem fontosabb az, hogy egészséges legyen. Olívát használok, kenyeret szinte egyáltalán nem eszem. De ha találkozom egy finom, meleg pogácsával, akkor még véletlenül sem mondok rá nemet. Ezt legfeljebb egyszer egy hónapban engedem meg magamnak.

És a méregtelenítés?
Évente kétszer-háromszor csinálom meg. Utána sokkal jobban érzem magam. A változás centikben is mérhető, ugyanakkor a súlyom szinte semmit nem változik.

Milyen a módszered?
Kiiktatok minden tejféleséget, alkoholt, szinte alig eszem ez idő alatt húsfélét. Csak bio-élelmiszereket, friss vagy párolt zöldségeket, magokat, de abból is keveset, 10-12 dkg-ot, ötször, de minimális adagokat. A kéthetes kúra után hihetetlen energia szabadul föl bennem. Egyébként pedig amikor megérzem, hogy feszül a nadrág rajtam, rögtön megállj-t parancsolok, aminek az a legegyszerűbb módja, hogy kihagyok egy-egy vacsorát. Ha úgy alakul, egész nap képes vagyok nem enni, délután 4-ig, 5-ig eszembe se jut. Na de 5-kor!

Hogyan alakítottad ki a napirended?
Mindennap elmegyek tornázni, utána gyümölcsleveket, teákat iszom. Délután 3-4 óra körül kezdek nagyon éhes lenni. Nem nagyon tudok csak úgy bekapni valamit. A televíziós élet elleni védekezésem volt, hogy például nem "büféztem". Inkább egy vagy két "jó" étkezésre tartogattam az energiámat. Ebből már sajnos egy lett, a vacsora, ami a legrosszabb. Azért alakult így, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy a fiaimmal és a férjemmel terített asztal mellé üljünk le, és jót beszélgessünk közben.

Egy életre meghatározó, hogy gyerekként mit szoktál meg.
Gyermekkoromban nagyon nehéz és fűszeres ételeket ettünk, pörköltöket, disznótorosokat, krumplistésztát, rakottkrumplit, csupa olyat, amit - ha egészséges táplálkozásról beszélünk - egyáltalán nem szabadna enni, vagy legfeljebb csak ünnepi alkalmakkor. A gyerekként rögzült étkezések és ételek kiirthatatlanok a szervezetünkből. Ezért félve mondom ki, hogy szinte mindegy, melyik étrendet választjuk, ha ezen az égtájon és így nőttél fel, akkor nagy csodákat nem nagyon tudsz felnőtt korban tenni magaddal, legfeljebb óriási önfegyelemmel. Szomorúan tapasztalom, hogy a gyereket is így lehet elrontani. Mindig beosztottam a fiaimnak, hogy mennyit, és nem tovább. Ezen állandóan vitatkoztam a mamámmal, hogy miért vagyok ilyen szigorú. Mert magamból kiindulva tudom, minden jó vagy rossz szokás - a táplálkozásban, az életmódban is - gyermekkorban dől el.

Ha csak úgy elengednéd magad, meghíznál?
Miért ne? Bár én nem szeretem az édességeket, és ez nagy szerencse. A kenyér se nagyon tud elcsábítani, a tejszínhab is hidegen hagy. Még húst is elég ritkán eszem.

A rendszeres mozgás hogyan épült be az életedbe?
Mindig is sportoltam, 19 éves koromig versenyszerűen kosaraztam, úsztam. De még a gyerekek születése miatt sem hagytam abba a rendszeres mozgást, heti 3 alkalommal biztosan szakítottam rá időt. A reggeli rádiózás rontott el sok mindent, mert utána semmire nem volt erőm, állandóan álmos, fáradt voltam. Ez a 4 évig tartó hajnalozás, és az azt megelőző 3 évi éjszakai rádiózás rosszul hatott az egészségemre. Most már tudom, hogy amit én akkor a szervezetemmel műveltem, az bűn. Olykor sírtam a fáradtságtól, a bőröm kiszáradt a légkonditól. Már délben iszonyú éhes voltam. Pedig már reggeliztem, már ebédeltem, de még semmit nem mozogtam. Ráadásul addigra 4-5 kávét megittam, ezért nem tudtam adás után aludni sem. Este hiába feküdtem le időben, képtelen voltam kipihenni magam, mert hajnalban szólt a vekker. A tornához, ha néha-néha meg is próbáltam, már nem volt erőm. Mióta nem éjszakázom és nem hajnalozom, visszaálltam az egészséges tempóra � benne a mindennapi tornával, mozgással. Nem szívesen hagyom ki, de ha mégis, akkor nagyon hiányzik. A gyerekeim is számon tartják, megyek-e tornázni, nálunk a családban a sport első helyen áll, és ennek sok minden alá van rendelve.

Számukra miért lett olyan fontos?
Miattam. Kicsi koruktól nagyon tudatosan figyeltem erre. Kevés az olyan gyerek, aki magától szívesen csinálja. Engem ugyanígy kényszerítettek annak idején, aminek most már, el kell ismernem, csak előnyét látom. Bálint fiam kenuzik, ő későn talált rá erre a sportra. Kicsiként szívesebben olvasott, rajzolt, csak hosszas alkudozások után volt hajlandó a kedvemért 10 perceket biciklizni. Ahogy nagyobb lett, elkezdtünk súlyzózni, mindennap növeltük az adagot, és egyszer csak rájött, hogy ez neki jót tesz, és jól is esik. De addig évek múltak el. Ma meg már el sem tudja képzelni az életét sport nélkül. Napi 5-6 órákat edz. Az lenne a legnagyobb büntetés, ha azt mondanám, nem mehetsz edzésre. Marci fiam, a kisebbik vízilabdázik, és ezért mindenre képes. A sport rendszerességet hozott a gyerekek életébe, nyugodt vagyok, mert jó a társaságuk, nem kell izgulnom értük, hol és vajon kikkel vannak. A fiúkat etetnem kell, naponta 5000-6000 kalóriára van szükségük. Ipari méretekben vezetem a konyhát, 8-10 literes edényeim vannak, legutóbb 30 csirkeszárnyat sütöttem meg nekik. Gondold el, erről kell leválasztanom a saját étkezésemet.

Tehát nekik megcsinálod a tartalmasat...
... egy hatalmas fazék gulyáslevest, magamnak meg egy szelet natúrhúst salátával. Persze azért én is megkóstolom az övékét, csak legfeljebb nem szedek belőle ötször.

Az életmódodat is ugyanilyen tudatosan alakítottad át?
Kezdetben fontos volt, hogy mindig, mindenhol ott legyek, minél több élményt szerezzek, minél több embert megismerjek. Egyszer csak úgy éreztem, "no, akkor most mindez megvan", rájöttem, hogy a dolgok már ismétlődnek. Ráadásul minél koncentráltabb munkát végeztem, a nagy jövés-menés szétzilált. Kezdtem azt észrevenni, már nem szívesen mozdulok ki, ha tudom, másnap dolgozom. Rájöttem, sokkal több élményt, impulzust adnak a munkáim, mint valahol este "megjelenni". Ugyanakkor széles baráti köröm van, többnyire civilek. Sok időt töltünk együtt, hol valamelyikünknél fűzünk, beszélgetünk, hol pedig elmegyünk Budapest valamelyik új, konyhájáról híres éttermébe a kulináris élvezetek kedvéért.

Az ilyen estéken viszont felfüggesztek minden szigorú tiltást, jó ételeket eszem és jó borokat iszom. A magánéletem is rendben van, fontos, hogy körülöttem nyugalom legyen, akár a fiúkról, akár a férjemről van szó. Ha valaki viharosan él, ha egyik kapcsolatból zuhan a másikba, az a munkájára is kihat. Mert ha elfáradok a munkában, és tele impulzussal jövök haza, amit alig tudok feldolgozni, miért akarnék még újabb kalandokba bonyolódni, legyen az bármilyen kihívás. Alapvetően egyensúlyra törekszem az evésben is, az életmódomban is. Ha egyik nap többet eszem, másnap visszafogom magam, ha túl vagyok egy nehéz műsorfelvételi perióduson, az biztos, ha csak 2-3 napra is, de elutazom, és itt hagyok mindent. Nem tudok hosszú ideig magas fordulatszámon pörögni.

Ahhoz, hogy ma így gondolkodj, tapasztaltabbá kellett válnod!
Egészen biztosan. Velem időben megtörténtek a dolgok, és ma ezért nincs bennem hiányérzet, ezért nincs mi után vágyódnom.

Mi az, amit a televíziózásban szeretsz?
A látszat ellenére én sokkal zárkózottabb ember vagyok, mint sokan gondolják. Jól elvagyok akár egyedül is, vagy a családommal. A TV azt hozta az életembe, amihez soha nem juthattam volna hozzá. Olyan embereket, olyan történeteket ismerhettem meg, amit sehol máshol nem élhettem volna meg. Azt a fajta kíváncsiságot, ami mind a mai napig megvan bennem, csak ebben a szakmában tudom kiélni. Nem bírom a monotóniát. Már gimnazista koromban is képes voltam más és más útvonalat választani, mert nem bírtam, hogy minden reggel ugyanúgy kellett iskolába menni. A televíziós élet megadja nekem a változatosságot is.

Endrei Judit