Gyógypedagógus a tévében

Gyógypedagógusi diplomával nem egyértelmű, hogyan is köt ki valaki a médiában.
Félig-meddig az élet vezetett rá. A Vörösmarty Gimnáziumba jártam, és mellette van a Bródi Sándor utcában a Magyar Rádió, ahol akkoriban több ifjúsági műsort is készítettek. Persze kézenfekvő volt, hogy hozzánk, a közeli iskolába jöttek át, és minket kérdezgettek mindenféléről. Én meg kellően nagyszájú, saját véleménnyel rendelkező diák voltam, így hamar megtaláltak. A rádióban több ifjúsági műsornak is Gáspár Sári volt a gazdája, sokat találkoztunk, és jó barátság alakult ki közöttünk. Ez a barátság megmaradt akkor is, amikor már "kiöregedtem" az ifjúsági kategóriából. Harmadéves gyógypedagógus hallgató voltam, amikor Sári megkérdezte, hogy nem akarok-e felvételizni a Rádió riporterképzőjébe. Akkoriban elég nehéz volt bekerülni, csak főiskola vagy egyetem mellett lehetett jelentkezni. Én pedig gondoltam egy merészet és megpróbáltam. Három forduló volt, a végén tizennégyünket vettek fel, kilencen végeztük. Nem tudom, hányan maradtunk a pályán, de például egy évfolyamba jártam Bárdos Andrással.

Innen egyenes út vezetett a Magyar Rádióba és a Magyar Televízióba?
Körülbelül akkor kaptam meg a diplomámat, amikor végeztem a riporterképzőben, és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem a belpolitikai rovatban dolgozni. Én pedig némi hezitálás után igent mondtam. Akkoriban a belpolitikai rovathoz tarozott az egészségügy, a szociális kérdések és még több olyan terület, amelyek érdekeltek. Mivel kíváncsi voltam, hát belevágtam, elfogadtam az állást.

Nem gondolta úgy, hogy inkább a végzettségének megfelelően kellett volna elhelyezkednie?
Egy pillanatig sem volt, és ma sincs hiányérzetem, hiszen sohasem dolgoztam a végzettségemnek megfelelő munkakörben. Ráadásul akkoriban igazi műhelymunka volt a rádióban és a televízióban, lehetett építkezni mindabból, amit a tapasztaltabb kollegáktól megtanultunk. És hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon nem is értem rá ezen a kérdésen merengeni, hiszen rengeteg munkám volt, szinte bent laktunk a szerkesztőségben.

Mostanában kevesebbet látni a képernyőn, nem hiányzik?
A műsorvezetői feladat nem található meg a munkaköri leírásomban, ugyanakkor hihetetlenül sok háttérmunkát végzek. Ha mégis képernyőre kerülök, akkor azt tulajdonképpen a szakma iránti szeretetből vállalom. De úgy érzem, nem az, illetve nem csak az a lényeg, hogy az ember ott legyen a képernyőn, hanem az, hogy azzal foglalkozhasson, amit igazán szeret. És én szeretem a munkámat.

Sok munka és egészség

Úgy hallottam, hogy hosszútávfutó volt. Ma is hódol még a szenvedélyének?
A sport be tud épülni az ember életébe, úgy, mint a fogmosás, vagy a zuhanyzás. Hosszú ideig versenyszerűen atletizáltam, és amikor abbahagytam, azt gondoltam, hogy soha többet nem fogok futni. Más mozgásformát kerestem, eljártam például callanetics edzésekre, kipróbáltam mindenfélét, de hamar rájöttem, hogy a zárt térben való sportolás nekem nem az igazi. Futópadon például sohasem tudnék futni. Aztán úgy kilenc vagy tíz éve a bátyám elkezdett futni, és megkérdezte, hogy mennék-e vele. Elmentem, és azóta sem hagytam abba, rájöttem, hogy mennyire hiányzott.

Hogyan tudja beilleszteni a mindennapjaiba a mozgást?
Ha esik, ha fúj, ha fagy, ha tűz a nap, a hétvége valamelyik napján biztos, hogy elmegyek legalább másfél órát futni. Hétköznap is a kedd, szerda, csütörtök közül az egyik napon futócipőt húzok, és már rovom is a köröket. Ha egy mód van rá, akkor a Margitszigeten, a rekortán pályán, mert az kíméli az izületeket. Persze nem mindig van lehetőségem oda eljutni, olyankor nem messze a lakásunktól járok egy atlétikai pályára.

Az ízületei hogy bírják a terhelést?
Amennyire csak lehet, megpróbálom kímélni az izületeimet. Megtanultam, hogy a legfontosabb a jó futócipő. Ez az Alfája és az Omegája az egésznek. Ha elkezd fájni a lábam, akkor azonnal lecserélem a cipőmet. Általában egy évet bír ki egy pár, aztán a kukában landol, de ennyit, úgy gondolom, megér, hogy az izületeim ne fájjanak.

Az étkezésére is odafigyel?
Soha nem voltam nagyevő, most sem vagyok az, bár az édességet szeretem. A húsért nem igazán rajongok, de azért persze néha eszem csirkét, halat. Szeretem viszont a zöldségeket, a gyümölcsöket, úgyhogy aránylag egészségesen étkezem. Hétköznap nem főzök, nincs rá időm, de ma már az éttermekben is kapható szerencsére mindenféle főzelék, saláta, így nem gond az étkezés.

Mit gondol a férfiak egészségtudatosságáról?
Igazából nem tudom, mennyire figyelnek oda magukra a férfiak általában. Az én környezetemben, szerencsére, a férfiak korábban is igényesek voltak a megjelenésükre, odafigyeltek az egészségükre, és ma is ilyenek. Dohányzó vagy alkoholizáló férfi például soha nem volt a családi vagy baráti környezetemben. Azt viszont látom, hogy amint itt a jó idő egyre több férfi jön ki a szigetre futni. Télen persze kevesebben vannak, de akkor is feltűnnewk néhányan, viszont mostanában már rengetegen futnak. Igazából úgy vélem, hogy mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit tesz, hogy tesz-e egyáltalán valamit az egészségéért.

Dr. Jármi Hilda