Hazajött Dániából, aztán visszavonult a kézilabdázástól. Azért van még helye a mozgásnak az életében?
Természetesen. De teljesen másféle mozgást kerestem, valami olyat, amelyet sokan, egyszerre űzhetünk, együtt örülhetünk a sikereknek, és remek kis társaságot hozunk össze. Így esett a választásom a táncra, pontosabban a néptáncra. De én csak „volk aerobicnak” hívom.

Hogyan került a néptánc közelébe, hiszen ez a kézilabdától igencsak messze eső sportág?
Talán épp ezért esett erre a választásom. Ismerőseimnek segítettem egyesületet alapítani, és akkor jött az ötlet, hogy kezdjünk el néptáncozni. Meg is alakítottuk immáron két éve a „Pörög a Gyáli szoknya” együttest. Hetente háromszor két órát edzünk, de ez a tréning persze nem olyan, mint amilyeneken korábban részt vettem. Nem annyira intenzív, nem izzadunk meg állandóan, de azért megmozgat minket rendesen. Ha valaki soha sem volt élsportoló, annak ajánlom, hogy kocogjon, fusson, vagy különböző mozgássorokat végezzen naponta, de ha valakinek a sport volt az élete, az valami, az eredeti sportágától eltérő mozgásformát választ általában magának. A mozgásról nehezen mond le az aki valaha komolyabban sportolt, az viszont elfogadott, hogy más sportágban próbálja ki magát.

Azért, ha jól tudom a kézilabdától sem szakadt el teljesen?
Valóban nem. Az Építők Sport Clubban ismét megalapítottuk a kézilabda szakosztályt, amelynek oszlopos tagja vagyok. Fuzionáltunk a Szent István csapatával, így két korosztályt indítottunk el, két különböző bajnokságban. Az egyiket az Ifjúsági bajnokságban, a másikat az NB II-ben. Tizennégy-tizennyolc éves gimnazisták alkotják a csapatokat, és én az átlövőkkel foglalkozom. Van közöttük néhány igazán tehetséges is, olyanok, akiken látszik a fejlődés. Akikkel érdemes együtt dolgozni. Sok sikert szereztek az elmúlt időszakban. Olyan ügyesek, hogy megnyerték a korosztályos bajnokságot, így jövőre Portugáliában mi vehetünk részt az Ifjúsági Diák Olimpián. Ez hihetetlenül szép eredmény, büszke vagyok a lányokra.

Heti három intenzív mozgás mellett az étkezésére odafigyel?
Általában igen, de azért nem frusztrálom magam. Azt fontosnak tartom, hogy bőségesen reggelizek, rendesen ebédeljek, és épp csak valamit vacsorázzak. Mindennap eszem gyümölcsöt, zöldséget és még némi vitamint is juttatok a szervezetembe. És minden nap eszem főtt ételt, mert erre szüksége van a szervezetünknek. Mindenből fogyasztok egy keveset. Azt gondolom, hogy a választék, a minőség, és a mennyiség helyes kombinációja a legfontosabb. Ha ezt tartja szem előtt valaki, akkor igazán egészségesen tud étkezni, és nem lesz gond a súlyával.

A párja is élsportoló volt, ráadásul nehéz atléta. Az ő étkezését, egészséges életmódját sikerül befolyásolnia?
Tapasztalatom szerint a férfiak nem figyelnek annyira oda önmagukra, mint mi nők, épp ezért nekünk kell őket okosan befolyásolni. Ha mi egészségesen étkezünk, és általában egészséges étel kerül az asztalra, akkor ezt ők is elfogadják. Nekünk sok-sok energiával, kell őket irányítgatni, de megéri. Amíg rengeteg nőt látni egészséges életmódról szóló magazinokat lapozgatni, honlapon keresni a különböző újdonságokat, addig azért túl sok férfit ilyen témájú olvasmányban elmélyedni még nem láttam. Vagy inkább pontosítok, nem túl sokszor láttam. A baráti társaságunkban is az az általános, hogy az okos hölgyek segítenek a társuknak az egészséges életmód követésében.