Gyerekkortól a zene…

Sokan vannak, akik zenésznek készülnek, de azok sokkal kevesebben, akiknek ez ilyen jól sikerül is…
Hamar kiderült, hogy van érzékem a zenéhez, épp ezért már hétéves korom óta intenzíven tanulom, gyakorlom. Először klasszikus zenét tanultam, tizennégy évesen országos zongora versenyt is nyertem, aztán később a saját utamra tértem, és a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban már Gonda Jánosnál végeztem jazz-zongora szakon. Amikor befejeztem az iskolát, Hollandiába kerültem, és tizenkét éven keresztül ott is dolgoztam. Megadatott az a szerencse, hogy Amszterdamban több óriási sztárral is együtt léphettem színpadra, többek között Chaka Khannal, Elton Johnnal, Gloria Estefannal, Phil Collinssal és az általam oly nagyra becsült Frank Sinatrával. Tőle kaptam is ajándékba egy mikrofont. Egy casino megnyitóján léptünk fel egymás után: én meghallgattam őt, ő is meghallgatta az én előadásomat, és akkor ajándékozta nekem azt a mikrofont, amelyet ő használt. Azóta is őrzöm ezt a becses emléket. Talán ennek is, és persze a művész elismerésének is köszönhető, hogy most Sinatra estre készülök.

Hogyan tudja összeegyeztetni a rengeteg fellépést, koncertet és utazást az egészséges életmóddal?
Szerintem, el kell dönteni, hogy mit szeretne az ember. Ha igazán szeretne valamit, és tesz is érte, akkor meg is tudja valósítani. Én odafigyelek az egészséges életmódra, mozgok is, ha csak lehet. Muszáj is: a tudatosságomhoz cukorbetegség is párosul. Amikor Amszterdamban voltam, egy indonéz luxusétteremben dolgoztam, ott sokat tanultam az egészséges táplálkozásról. Megtanították például, hogy rengeteg zöldséget, és sok halat fogyasszak, és ők ismertettek meg a salaktalanító kúra jótékony hatásával is. Először tizenegy nappal kezdtem, majd emeltem a napok számát, és huszonegyig jutottam. Olyannyira megszoktam a kúrát, hogy az életformámmá vált. Ha szükségét érzem, akkor elkezdem, és amíg a szervezetem nem jelez, hogy minden rendben van, addig folytatom.

Könnyen be tudja tartani a kúrát?
Nem mondom, hogy nem szeretem a magyaros ízeket, és az is biztos, hogy igazi ínyenc vagyok, de szívesen megeszem a salátákat is. Nem találok bennük kivetnivalót. Egy-egy salaktalanító kúra alkalmával nem vonok meg magamtól mindent, salátákat, halakat eszem, és rengeteget iszom. Az indonézeknek köszönhetően rászoktam például a zöld teára, még a gyakorlások alatt is ezt iszom. Naponta általában két és fél, három litert is elfogyasztok belőle, és tetszik, hogy jó íze mellett még remek salaktalanító is. Arra is rászoktam a kúra mellett, hogy péntekenként nem eszem főtt ételt, csak gyümölcsöt. Nem mondom, hogy néha nem csábulok el, főleg nagy ünnepek, születésnapok alkalmával, de azt gondolom, ez belefér.


A futás a közérzetemet is rendben tartja

Mennyire ér rá mozogni a próbák és koncertek mellett?
Amikor készülök egy-egy nagy koncertre, mint ahogyan most is, akkor kevesebb időm van mozogni. Jelenleg is ilyen nagy készülődésben vagyok, ezért kevésbé koncentrálok a sportra. Persze azért a hétvégén mozogtam egy kicsit, de ez sajnos idegbecsípődéssel végződött. Amikor koncertre készülök, akkor nem nagyon kockáztatom a sportot, mert bármikor problémát okozhat. Szélsőséges esetben akár még a koncertet is le kell mondanom. Szerencsére erre eddig még nem került sor, és remélem, a jövőben sem történik majd ilyesmi.

Ha mégis van ideje és lehetősége, akkor mit sportol?
Futok, ha csak lehet, a szabadban, hiszen ez kézenfekvő. Nem kell hozzá túl sok minden, csak jó idő és jó cipő, a többi már jön magától. Budaörsön lakom, a környékünkön nincsenek autók, így nyugodtan tudok futni. Olykor persze fitneszterembe is elmegyek, ez az időjárástól függ. De még mindezek mellett sem mondhatom el magamról, hogy mozgásőrült lennék. Ugyan volt olyan, hogy hetente háromszor, négyszer is elmentem sportolni, és ekkor nagyon jó formában voltam. Soha nem voltam egy óriási izomkolosszus, és már nem is leszek, de a mozgás arra is nagyon jó, hogy a közérzetem mellett a vércukorszintem is rendben legyen.