Pályája kezdete óta ugyanabban a kórházban dolgozik - manapság ez egyre ritkább. Tudatos volt a döntés?
Véglegesen a gimnáziumban döntöttem el, hogy orvos leszek. Igaz, korábban már előszeretettel boncoltam békákat, vizsgálgattam különböző élőlényeket, horgásztam, rengeteg időt töltöttem a szabadban. Kedvet kaptam az orvosláshoz, így tudatosan erre a pályára készültem. "67-ben felvettek a Pécsi Egyetemre, ahol "73-ban végeztem, majd "77-ben urológiai szakvizsgát tettem. Azóta is ezen a területen ténykedem, ráadásul ugyanabban a kórházban is dolgozom.

Három gyermeke született, és úgy tudom, közülük az egyik szintén az orvosi pályát választotta...
Ikerfiaim vannak, és Károly fiam orvosira ment. Amikor negyedéves hallgató volt, épp a gyakorlatát töltötte, és megkérdezte: "Apa, mit szólnál, ha én is urológus lennék?". Édesanyja belgyógyász kardiológus, tehát más utat is választhatott volna, de én korábban is azt mondogattam, hogy szerintem egy férfi orvoshoz jobban illik a manuális terület. Bevallom, nagyon örültem, és büszke voltam, amikor az urológiai pályát választotta. Szerintem szép szakma, hiszen széles látókörrel kell rendelkezni annak, aki idejön, ráadásul jó rálátás van a perifériás pályákra is. Mivel Ő is Károly, gyakran összekevernek bennünket, ezért olykor használjuk is a senior és a junior megkülönböztetést. Ő egyébként Szombathelyen urológus, és előfordul, hogy egyszerre ügyelünk. Ilyenkor sokszor beszélünk, olykor még szakmai értekezletet is tartunk. Ha van egy problémás esete, akkor megkérdezi, hogy én mit tennék, vagy tettem volna a helyében. Megvitatjuk, és általában azonos álláspontra jutunk. A másik ikerfiam is egészségügyi pályán van: ő fogtechnikus, a lányom pedig szállodaszakon végzett és ott is helyezkedett el. Amikor kicsi volt, mindig azt mondta, hogy nagyon rossz szakmát választottunk magunknak, mert hétvégenként mindig csak az egyik szülője volt otthon, a másik általában ügyelt, úgyhogy neki eszébe sem jutott, hogy erre a pályára jöjjön.

Megbánta, hogy orvosnak ment?
Cseppet sem. Még akkor sem, ha sok-sok nehézséggel kell megküzdenünk mind a mai napig. Szerintem az egészségügyi dolgozók kitartása, lelkiismeretessége miatt nem omlott még össze az egészségügyi rendszer.

Orvosként oda tud figyelni az egészsége megőrzésére?
A mozgás, sajnos a rengeteg elfoglaltságom miatt háttérbe szorul, bár nyáron, ha csöppnyi időm van, úszom és kerékpározom. Téli sportokat nem igazán űzök, mert ennyi idősen az izületeire már oda kell figyelnie az embernek. Korábban nagyon szerettem korcsolyázni, de ma már nem nagyon merészkedem a jégre. Az étkezésre, amennyire lehet, odafigyelek. Kiadósan reggelizem, mert sokszor a műtőben kezdek, és nem tudom előre, mikor végzek majd. Nagyon szeretem a halat, rengeteget is eszem belőle, a húsok közül a száraz húst preferálom, és általában zöldségköret kerül az asztalra. A családban senki sem fogyaszt alkoholt, és édességet is csak alkalmanként eszünk. Úgyhogy, amennyire csak lehet, odafigyelünk az egészségünkre.

Mit tapasztalt a meghirdetett szűrési akciók alkalmával?
Azt vettem észre, hogy rengeteg olyan hatvan év feletti férfi van, aki még soha nem volt ilyen szűrésen. És nem azért, mert nincs problémája, hanem azért, mert egyszerűen akkor sem jönnek el urológiai vizsgálatra, ha baj van. Ráadásul a feszített tempó, a túlhajszoltság miatt már harminc-negyven éves férfiaknál is előfordulnak potencia problémák, de ők sem gyakran jelentkeznek orvosnál. A rendszeres szűrési akciók bevezetésével remélhetőleg az érintett férfiak idejében keresnek fel minket, és a betegségeik így kezelhetők, gyógyíthatók lesznek.