Az apán múlik, hogy milyen férfi lesz a fiúgyerekből

Dr. Zacher Gábor a Péterfy Sándor utcai Kórházklinikai toxikológiaiosztályának vezetője, egy kamasz fiú édesapja és az ország talán legismertebb orvosa. Ötödik generációs orvos a családban, és egy allergiának köszönheti, hogy ma nem sebészeti műtőben tölti munkás hétköznapjait. Drogokról, függőségekről és az édesapák szerepéről beszélgettem vele.

A gyermek mintákat követ, a férfin, azaz az apán múlik, hogy milyen férfi lesz a fiúgyerekből, milyen mintákat tud majd magáévá tenni. Kell, hogy az apa haver is legyen, én nagyon is szeretek a fiamnak a haverja lenni. Vannak olyan „haveros” programok, megyünk kettesben moziba, kiállításokra, vagy csak úgy lötyögünk erre-arra. Ritkán kell, hogy apa is legyek, és a gyermeket a szőnyeg szélére kell állítani. A férfiaknak kicsit nehezebb a gyermek szeretetét, bizalmát elnyerni, hiszen az anya gondozza, szoptatja, van egy szoros, rendszeres gondozási kontaktus köztük. Az apának ki kell vívni a szeretetet, de nagyon fontos, hogy kivívja, és ez egyáltalán nem nehéz, csak szeretni kell, és odafigyelni rá, ismerni kell. Ki kell mondani az érzelmeinket, ezt is meg kell tanulni és tanítani. Én is mondom a fiamnak, hogy szeretem, és a 183 centis gyermekemet magamhoz húzom és megölelgetem.

Rengeteg gyermek él csonka családban, és az úgy nevezett patchwork családok sem ritkák. Az édesapáknak ezekben a helyzetekben szinte lehetetlen megismerni a gyermekeiket és szoros kapcsolatot, bizalmi viszonyt alakítani ki. Mit tehet ilyenkor az apa, hogyan kell viselkedni?

Ez valóban szinte megoldhatatlan helyzet, a bizalom kialakulásához szükséges a folyamatos jelenlét. Mindig a helyzetnek megfelelő legjobb, legteljesebb kapcsolatot kell a gyermekeinkkel kialakítani, és lehetőség szerint minél több időt tölteni a felnövő generációval, mert a megismerésnek nincsen más módja.

A függőségek tekintetében van mintakövetés?

Igen, természetesen van, de ma már azt is tudjuk a függőségek megjelenésében a mintakövetés mellett a genetika is szerepet játszik. Az élet ad pro és kontra példákat. Van, aki azért alkoholizál, mert már a dédapja is ezt tette, és vannak olyan kivételek, akik éppen azért lesznek absztinensek, mert látták az alkohol romboló hatását a családjukban. Az, hogy a fiam elleste tőlem, ahogy törölközöm, a primer szocializáció egy formája, de dolgokat meg is taníthatunk. Például, hogy egyszer az apuka a gyerek jelenlétében véletlenül kimond két-három csúnya szót, aztán egy hét elteltével a nagymamánál a gyerek szájából hangzik el a hallott káromkodás. Mit tesz a nagymama ilyenkor? A szájára csap a gyerkőcnek, és lehordja a csúnya szavakért, ahelyett, hogy elmagyarázná mit jelent és miért nem érdemes ezekkel a szófordulatokkal beszélni. Az ellesett információt kitörölné, és megtanítaná a helyesre. A függőségeknél például a gyógyszerhasználat tökéletesen elsajátítható. Amikor a gyerek azt látja, hogy a problémát az anyuka két-három tabletta bevételével akarja orvosolni, akkor ezt a gyermek is így fogja tenni, ha felnő, a kézenfekvő mintát követi. Viszont meg lehet tanítani a gyereket a helyes gyógyszerhasználatra, hogy mikor, miért és mit kell, lehet és szabad beszedni. A sajnálatos az, hogy ennél sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb dolgokra nem tanítjuk meg a gyerekeinket. Figyeljük meg, hány gyerek nem tud köszönni, nem azért, mert bunkó, hanem mert zavarban van, nem tudja, mit mondjon. Pedig ötperces beszélgetéssel el lehet intézni: fiam, ha bemész valahová, nyugodtam köszönj, hogy jó napot kívánok, aztán ha be kell mutatkoznod, mondd el a neved érthetően és nézz a másik szemébe, és a dolog le van zárva, feloldottuk a feszültséget, megoldottuk a problémát. Aztán, hogy visszatérjek a férfias mintára, nem tudnak az emberek kezet fogni, ezt is meg kell tanulni, meg kell tanítani a gyerekeinknek.

Nemsokára itt a szeretet ünnepe. Még mindig sok az öngyilkosjelölt karácsonykor a toxikológián?

Nem, azt kell mondanom, hogy megszűnt a karácsonyi öngyilkos hullám, és ez a médiának köszönhető. Sokszor, sok helyen, több éven keresztül beszéltünk arról, hogy ha karácsony előtt csak egy picit jobban figyelünk szeretteinkre, ismerőseinkre, egy telefonhívás, egy sms, pár kedves szó életeket menthet és reményt adhat. Meglett az eredménye a kampánynak. Amikor hiteles emberek tényekkel bizonyítják, hogy apró dolgokkal csodákat lehet tenni, akkor arra felfigyelnek az emberek, és nem marad el az eredmény.

Haris Éva