42 éve a színpadon: Szombathy Gyula

Egy hosszú pályafutás története

Negyvenkét év: kevés ember van, aki örömmel tölt el ennyit egy pályán. Hogy kezdődött a színház szeretete?
Ötéves koromtól szerettem volna színész lenni, már az általános iskolában is állandóan verset szavaltam. Húgommal színielőadásokat tartottunk otthon, verseket adtunk elő, majd rendezvényeken léptem fel, úgyhogy magától értetődő volt, hogy színész pályára megyek. Ötvenhatban szerepeltem az első színdarabomban: a Szebeni fiúban játszottam. A szüleim igyekeztek lebeszélni erről a pályáról, de nem nagyon sikerült nekik, így maradtam. Ha nem sikerült volna a felvételim, akkor apám példáját követve pedagógus leszek - így is egy évig jártam Tanítóképző Főiskolára, mert nem vettek fel elsőre a Színművészetire. Persze a Tanítóképzőn is inkább a színjátszás érdekelt, a gyerekekkel állandóan színdarabokat tanultunk meg, mutattunk be. Aztán szerencsére felvettek a főiskolára.

Hogyan alakultak a főiskolás évei?
Harmad-, negyedévesen a Nemzeti Színházban szerepeltem. Nekünk már nem volt kötelező a főiskola befejezése után vidéken eltölteni néhány gyakorló évet, de én mégis elmentem. A szolnoki Szigligeti Színházban játszottam hatvannyolctól hetvennégyig. Ez volt az első ajánlatom, ráadásul a főiskolával voltunk lent Szolnokon megnézni egy előadást, és nekem nagyon tetszett az egész légkör. Pozitív benyomást tett rám, úgyhogy nem sokáig gondolkodtam, elfogadtam a felkérést, és Szolnokra költöztem.

Szolnok után merre vitte az útja?
Visszakerültem a fővárosba és a Vígszínházhoz szerződtem. Tizennyolc évig ott voltam, majd egy ideig szabadfoglalkozású színészként éltem. Több oka is volt annak, hogy eljöttem a Vígszínházból. Az egyik az volt, hogy szerepkört kellett váltanom, hiszen rengeteg rockmusicelben szerepeltem, és tudomásul kellett vennem, hogy ötvenfelé már nem bírja ugyanúgy a terhelést az ember, mint korábban. A másik ok, hogy véges a terhelhetőségünk, ráadásul beszűkült a szerepköröm is. Egyszerre öregedett meg a társaságunk, és nem volt annyi szerep, ahányan voltunk. Persze kényelmesen várhattam volna, hogy megkeresnek, de inkább odamentem, ahol úgy éreztem, szükség van rám, ahol tudok játszani.

Ekkor került az Arizona Színházba�
Igen, bár az pechemre két év múlva megszűnt. Ezt követően Mikó Istvánnal Sopronban létrehoztuk a Petőfi Színházat. Ott játszottam, és mellette a Radnótiban vendégszerepeltem körülbelül tíz évig. Egyszer Bálint András, a Radnóti igazgatója megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem felcserélni a két helyszínt, hogy a főállásom legyen a Radnótiban, és Sopronban vendégszerepeljek. Nem sokáig gondolkodtam, elfogadtam az ajánlatát, így kétezer óta ismét a fővárosban játszom.

Nem bánta meg a pályaválasztását?
Összességében azt kell mondanom, hogy nem. Amikor kevésbé éreztem magam sikeresnek, akkor elgondolkodtam azon, hogy nem jártam-e volna jobban, ha külföldre szerződöm. De aztán jobban belegondolva, itt van a családom, a barátaim, szóval minden, úgyhogy ha ideig-óráig izgatott is a kérdés, hosszútávra biztosan nem mentem volna külföldre.

Nem maradhat el miattam előadás!
Elég megterhelő munka ez: minden nap, amikor színpadra lép, fittnek, egészségesnek kell lennie. Mit tesz azért, hogy megőrizze egészségét?
Nyáron rendszeresen úszom, ahogy annyira felmelegszik az idő, hogy be lehet merészkedni a vízbe, én máris lubickolok. A szerepeim elég intenzív mozgást kívánnak meg, úgyhogy más sportot most nem űzök. Báraz unokáim tesznek arról, hogy ne lustuljak el. Korábban Budapesten, a Hármashatár-hegyen volt a család főhadiszállása, ám mára áttettük Balatonalmádiba, és Budapesten csak egy kis lakásom maradt. Ha csak tehetem, máris hazamegyek a Balaton-partra, és órákat sétálok. Hétközben, ha nincs előadás, vagy szünetünk van, akkor én már magam mögött is hagytam a fővárost, és tartok hazafelé. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy tízéves koromtól dohányzom. Ugyanakkor, ahogy friss levegőn vagyok, máris elfelejtkezem arról, hogy nekem valaha is cigarettára lett volna szükségem. Otthon nem is nagyon gyújtok rá, csak a színházban.

Eleget mozog - emellett az étkezésére oda kell figyelnie?
Sok kollégámtól eltérően én nem tudok előadás előtt enni, viszont utána legszívesebben megenném az egész világot: na, erre oda kell figyelnem! Kávét keveset iszom, és napközben joghurtot vagy ilyesmi egyszerű, könnyű ételt fogyasztok. Hogy az éjszakai evés miatt ne legyen probléma a súlyommal, kéthavonta tisztító diétát iktatok az étrendembe, ez kétszer öt napig tart. Az első nap csak gyümölcsöt, a másodikon halat, a harmadikon fehér húst, a negyediken tejterméket, az ötödiken pedig rizst fogyasztok. A kúra alatt nem lehet szeszesitalt fogyasztani, ám annál több ásványvizet kell inni. Ez szépen egyensúlyba hozza a szervezetem. Nem mondom, hogy ez álmaim netovábbja, de igazán hatásos.

Van még valamilyen extra tippje az egészség megőrzéséhez?
Ha csak lehetőségem nyílik rá, a próbák után másfél órát alszom (ezt alátámasztva megmutatja az öltözőjébe beépített kihúzható ágyat, a polcra felrakott kispárnát és takarót), és utána készülök az előadásra. A mi életmódunk azt is feltételezi, hogy az embernek legalább évente egyszer el kell mennie mindenféle szűrésekre. Én is megyek mindig: szív, fog, prosztata, tüdő és minden más vizsgálatra is, hiszen senki nem engedheti meg magának, hogy miatta egy-egy előadás elmaradjon. Ráadásul sokkal nyugodtabb is úgy az ember, ha tudja, hogy nincs problémája. Ezt minden férfitársamnak ajánlom!