Idén megfejtik a titokzatos kiput?

Első látásra a kipuk színpompás hullámos láncoknak tűnnek sok csomóval. Igen, valóban a csomóírásról van szó, amely egyre több szakember szerint magában rejti az inkák elveszett birodalmának titkát.

Néhány kutató szerint a kipu éves költségvetésként szolgált, amelyekben megtervezték jövőbeni tevékenységeiket, majd az elért eredményekről is számot adtak. Mások azt állítják, hogy csak valamiféle számolóeszközről van szó, amelyet nálunk tologatós számolóként ismerünk. Gary Urton, a Harvardi Egyetem antropológusa szerint a kipu bináris matematikai eljárást használ, azaz a történetek olyan kettes számokba foglalását, amelyet például a modern számítógépek is alkalmaznak. A kipuk többségét a spanyol hódítók tönkretették, de legalább 600 darab megmaradt a világ múzeumaiban. Urton egyelőre 450-et vizsgált meg és dokumentált, majd arra a következtetésre jutott, hogy mindez írás, amely 1536 kombinációval rendelkezik, és szavakat, egész történeteket mutat be. Caire Brezin számítógépes specialistával és matematikussal közösen fokozatosan gyűjtik össze a kipuk adatait és erre az évre ígérik, hogy megfejtik az írást, ezzel megtalálják az inkák elveszett nyelvét és feltárják e nemzet rejtett titkait. Ehhez hozzájárulhatna egy újabb kipu felfedezése, amely az amerikai Wisconsini Egyetem oktatójának, Frank Salomonnak nevéhez főződik, aki azt az Andok közepén lévő kis faluban, Tupicochában talált meg. Egyelőre azonban a titok hozzáférhetetlen, mert a falu törzsfőnöke a kipuköteget minden évben átadja az őt követőnek, akinek kizárólagos jogában áll a szent kipura pillantani.

Technika a régészet szolgálatában

Megtudni, mi található a föld felszíne alatt a csákányok és lapátok durva beavatkozása nélkül: egész régészgenerációk álmodtak erről. Így van ez ma is, mégpedig ott, ahol a megelőző régészetről van szó, olyan lelőhelyek minél előbbi feltárásáról, amelyeket később beépítenek, tehát elpusztítanák a leleteket.

Az új tudományágak és technológiák nagymértékben járulnak hozzá a legújabb elméletekhez és felfedezésekhez. Ma a modern régészet része a légi felvételek készítése mellett az egyre jobban elterjedő műholdak általi felvételkészítés. Manapság a Landsat–7, vagy Quickbird típusú műholdakat használják erre a célra, amelyek képesek a vizsgált helyek megfelelő felbontású, jól megkülönböztethető részleteit is előállítani. Kivétel nélkül kereskedelmi műholdakról van szó, és így a jogdíjak miatt számos tudományos csoport érhetően anyagi akadályokkal szembesül. Cserébe viszont a keresett objektumok vagy tárgyak meghatározásának pontossága olyan színvonalú, hogy az szinte már felfoghatatlan. Így például a Quickbirdről készített felvételek megkülönböztetik a sűrű növényzet koronái alatt az akár csak fél méter átmérőjű objektumokat is. A Costa Rica-i ókori civilizációk kutatására idén az Ikonos kereskedelmi műholdat fogják használni, segítségével az ókori kereskedelmi utakat térképezik fel, további bizonyítékot nyújtva a nemzetek titokzatos költözéséhez. A földi kutatások során ma a régészetben elsősorban magnetométeres eljárásokat és az elektromosellenállás-mérést használják, esetenként mindkét technikát egyszerre. Így például a legutóbbi kutatásoknál a bolíviai Tiwanak inka város romjaiban e technikákat teljes körűen használták és az ábrázolásokon nemcsak az építmények alapjai voltak pontosan láthatóak, hanem azok belső struktúrája és a berendezések megmaradt tartozékai is.
Alkalmazzák még a földi radarkutatást is, amikor a magas frekvenciájú elektromágneses impulzusok a földbe eresztett szondák segítségével közölnek képet. A radarjel változásai mutatják meg a különböző földalatti anomáliákat.
Az egyik legmodernebb technika a légi repülések során a mikrohullámú sugárzás felhasználása, amellyel például Dan Blumberg kísérletezik az izraeli Ben Gurion Egyetemről. A repülőgépeken elhelyezett mikrohullámú szondák nagyon pontosan meghatározzák a felszín alatti fémtárgyakat. Blumberg jelenleg a P-bandnek nevezett rövidhullámú spektrum részével kísérletezik, amelynek némileg hosszabb a hullámhossza. A kísérletek során a Negev-sivatag különböző mélységeiben kicsi alumíniumlemezkéket rejtettek el és felettük elrepülve a mikrohullámú radar mindegyiket pontosan beazonosította. A közeljövőben tervezik a P-band rendszerű radarok kutató műholdakon történő elhelyezését, amellyel részletes felvételeket kaphatnak az emberi szem elől eddig rejtve maradt kincsekről.

A hallgatás furcsa tornyai

Kilenc méteres magasságot is elérő kőtornyok Új-Mexikó félreeső északi csücskében, forró, száraz tájon. Ezek nem az indiánok megszokott pueblói voltak, hanem teljesen ismeretlen építmények, amelyek a középkori várak védőbástyáira emlékeztettek. A sziklás és kietlen völgyben közel 500-at fedeztek fel belőlük!

A tornyokba csak felülről, létrán lehetett bejutni, és belül gazdagon díszítették növény-, madár- és virágrajzokkal. Számos használati tárgyat is megtaláltak itt a cserépedényektől kezdve a bőrruházaton át egészen a fegyverekig. Mindent olyan állapotban, mintha azokat az eredeti lakosok hirtelen lerakták, majd gyorsan eltűntek volna. Néhány toronyban azonban emberi maradványokra, szörnyű mészárlások áldozataira is bukkantak. Dendrokronológiai eljárásokkal megállapították, hogy a tornyok 1143–1248 között keletkeztek. Ki építette fel és hova tűntek a lakóik? Ez a mai napig rejtély.

Borovioková Éva