Pótolhatók-e érzékszerveink?

Nézzük, mit tud tenni a modern tudomány működési zavaruk vagy teljes elvesztésük esetén. Információ az agyba gyakorlatilag csak két úton juthat. Az emberi test működéséhez szükséges alapvető információk már kialakulásukkor az agyba kerülnek, méghozzá a gének segítségével. Minden ezt követő adat, élményeink és ismereteink kizárólag érzékszerveink segítségével juthatnak el az agyba. Az egyes érzékszervek egymással állandó kölcsönhatásban állnak, és visszacsatolási mechanizmusokon keresztül a magasabb agyi központoknak vannak alárendelve. Minden, külső környezetből származó információ vagy az anyag, vagy az energia valamilyen formája. Ezeket a külső ingereket az egyes érzékszervek elektrokémiai impulzussorozatokká alakítják, amelyeket az idegrendszer az agyba juttat. Ahhoz, hogy más ingerekkel konkurálva ezek az impulzusok hatást fejtsenek ki, át kell lépniük egy bizonyos küszöböt. Az emberi szervezet felépítéséből következően alkalmasabb a relatív különbségek, mint az abszolút értékek érzékelésére. Ez elsősorban az evolúciós fejlődés eredménye – azok a dolgok, amelyek nem változnak, általában nem olyan veszélyesek, nem kell rájuk akkora figyelmet fordítani.

Látás

A látás segítségével érzékeljük a külvilágból érkező ingerek 80 százalékát, így a legtöbb ember számára a látás elvesztése az egyik legkellemetlenebb érzékszervi fogyatékosság.

A látás segítségével a fényt, annak intenzitását és a színeket érzékeljük. A fényt vagy maga a fényforrás sugározza, vagy visszaverődik valamiről. A visszaverődés teszi lehetővé számunkra, hogy felismerjük a tárgyak alakját, nagyságát, színét, térbeli elrendeződését távolságát és mozgását. A látás szerve a szem, ami a zsírszövetekkel kipárnázott szemüregben helyezkedik el. A szem elülső részét védi a szemhéj, állandó nedvesen tartásáról pedig a könny gondoskodik, amelyeket a könnymirigyek juttatnak a kötőhártyára. A szem mozgását hat szemmozgató izom végzi. A látószerv a 400-700 nm-es hullámhosszú fényhullámok ingereire reagál.

Látászavarok
Jó néhány, a látás minőségét nagymértékben csökkentő szembetegség létezik. A leggyakoribbak ezek közül a rövidlátás, a távollátás, az astigmatizmus (szemtengelyferdülés, amely fénytörési hiba, és szemüveggel korrigálható). Szembetegségnek minősülnek a szemmozgató izmok hibái (kancsalság), a farkasvakság (A-vitamin-hiány következménye), a színek érzékelésének zavarai (színtévesztés), valamint a szürke (a szemlencse elhomályosodása) és a zöld hályog (a szem belnyomásának megnövekedése). A legsúlyosabb szembetegségek a retina és az azt behálózó erek különféle patológiás (kóros) elváltozásai, a recehártya nem gyulladásos jellegű degeneratív megbetegedései, a retina gyulladásai, a recehártya-leválás, a látóideg zavarai, a szivárványhártya rendellenességei, a szemlencse elszürkülése, a szem érhálózatának veleszületett betegsége, a szaruhártya görbületi hibái, illetve egyes daganatos megbetegedések.

A szem sérülései
A látászavarokat vagy a látás elvesztését természetesen okozhatja sérülés, baleset is. Beszélhetünk mechanikus sérülésekről, sugárzás, hőhatás vagy elektromos áram okozta sérülésekről, sav- vagy lúgmarásról. Ilyen esetekben gyakori, hogy nemcsak a szem, hanem a szemüreg is károsodik. A leggyakoribbak a szem mechanikus sérülései, úgy, mint a kötőhártya vagy a szaruhártya eróziója, amely krónikussá válhat, a szaruhártya, a kötőhártya vagy a szem külső fehér részének sebesülése. Tompa tárgy okozta sérüléskor a szemgolyó összenyomódása, és zúzódása során a szem belnyomása megnövekszik, és ez látásromlást idézhet elő. A károsodás mértéke alapján átmeneti vagy rosszabb esetben teljes látásromlás következhet be. Ha a burkok nem bírják a felszíni nyomást, bekövetkezhet a szem perforációja.

Mit tehetünk ellene
Ha az adott szembetegség nem javítható gyógyszeres kezeléssel, vagy olyan optikai eszközök alkalmazásával, mint a szemüveg vagy a kontaktlencse, és a ma már szintén mindennapos, ambulánsan végzett lézeres beavatkozás sem segít, akkor már csak a hagyományos műtéti megoldás marad. A szaruhártya sérüléseinél, ha az baleset következtében sérül és állapotán már semmilyen gyógymóddal nem lehet javítani, a beteg látásának visszanyerésére egy lehetőség marad: a szaruhártya-átültetés. A sérülések mellett a szaruhártya károsodását okozhatják öröklött betegségek, gyulladások, esetleg az eredetileg teljesen tiszta szövet fokozatos degenerációja, ami teljes látásromláshoz vezethet. Tekintettel arra, hogy nagyon kevés átültetésre alkalmas szaruhártya áll rendelkezésre, a műtét várakozási ideje 3-4 hónap. A gyógyulás folyamata ennél sokkal tovább tart. Nem számít már rendkívülinek például az elszürkült szemlencse eltávolítása, és műlencse beültetése.

Elektromos látásjavítás?
Jelenleg a világ legalább két pontján folynak egymástól független kutatások, amelyek a vakok látását visszaadó mikrochip előállítására irányulnak. Az eddigi kutatások alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a jövőben valóban elképzelhető az implantátumok segítségével megoldott látáskorrekció. Sajnos, az említett projektek egyike sem jutott még el az emberen történő klinikai tesztelés fázisába. Egyelőre biztosan nem lehetséges látást ajándékozni a vakon születetteknek. Az ő optikai rendszerük a fejlődés kezdeti időszakában rendellenesen alakult, amelynek következtében nem működőképesek az elektromos jeleket az agyba juttató sejtjeik. A mesterséges retina elektromos jeleit így elektródák alkalmazásával egyenesen az agyba kellene továbbítani.

HOGYAN MŰKÖDIK A LÁTÁS
A fénysugarak keresztülhaladnak a szem bonyolult optikai rendszerén: a szaruhártyán, a csarnokvízzel körülvett szemlencsén, és egy áttetsző kocsonyás anyagon, az üvegtesten. Ezen közegek határain a fénysugár megtörik, ezáltal az ideghártyára (retina, recehártya) a megfigyelt tárgy éles, kicsinyített és fordított képe vetítődik.
A szem alkalmazkodik az érzékelt objektumok távolságához. A szemlencse domborulatának változásával alkalmazkodik, ennek köszönhetően képes élesen érzékelni a közeli és távoli tárgyakat egyaránt. A szembe eső fény mennyiségét a fényreteszként működő pupilla szűkülése és tágulása szabályozza. A tulajdonképpeni fény- és színérzékelő sejtek – a pálcikák és csapok – a retinán találhatók. A pálcikák a gyenge fényhez való alkalmazkodást szolgálják, a csapok a centrális tárgylátást (éleslátást) és a színlátást biztosítják. Az éleslátás helye a retina központi része – a kizárólag nagy sűrűségben elhelyezkedő csapokból álló sárgafolt. Nem messze tőle fekszik a vakfolt, amelyen át az erek és a látóideg belépnek a szembe. Itt egyáltalán nincsenek fényérzékeny elemek. A vizuális információt a látóideg az agykéreg tarkólebenyébe továbbítja.

Hallás

A fül a látás után a második legfontosabb érzékszervünk. Nemcsak a hangok érzékelését és a térbeli orientációt teszi lehetővé, hanem a kölcsönös megértést, az emberek közötti kapcsolattartást is. A hallószerv egy bonyolult szerkezet, érzékeny nagyon sok belső és külső hatásra, éppen ezért nagyon sebezhető.

A fül nemcsak hallásra szolgál, hanem egyensúly-érzékelésre is. Három része van: külső, közép és belső fül. A külső fül egy látható porcos fülkagyló, ami védi a hallójáratot. A fül védelme mellett detektálja a fogható ingerek irányát, valamint a dobhártyához irányítja a hangot. A hallójáratot szőrszálak és fülzsírt kiválasztó speciális mirigyek védik; a fülzsír feladata a belső fül védelme. A középfülben találjuk az emberi test három legkisebb csontját, a hallócsontocskákat – a kalapácsot, az üllőt és a kengyelt. Ezek a csontok kapcsolják össze a dobhártyát a belső füllel, amely tartalmazza a hallószervet – a csigát (kochlea). A hallás alapjául a hanghullámok, azaz a levegőmolekulák hosszirányú rezgései szolgálnak. A hallás útján meg tudjuk különböztetni a hangokat, a tónusokat, a hangok intenzitását, magasságát, a hangszínt, az érkezés irányát. Közepes hangerő mellett az ember a körülbelül 16 Hz és 20 000 Hz közé eső frekvenciájú hangtónusokat képes meghallani és egymástól megkülönböztetni, ezen belül az emberi hallás az 1000-3000 Hz frekvenciatartományban a legérzékenyebb.

A hallás károsodásai
A hallászavarokat feloszthatjuk keletkezésük ideje szerint – született és szerzett zavarokra –, esetleg a károsodás helye szerint is. A külső fül fogyatékosságai közé tartozhat a fülkagyló és a külső hallójárat deformitása vagy hiánya. A közép- és külső fül elégtelen fejlődése halláskárodosást vagy akár siketséget eredményezhet. A szerzett hallászavarok a középfül gyulladásának vagy a hallóideg- gyulladás baktérium vagy vírus által okozott megbetegedésének (influenza, felső légúti gyulladás vagy fültőmirigy-gyulladás) következményei. Károsodás állhat be agyhártyagyulladás után, sérülések következtében, valamint néhány, halláskárosító gyógyszer hatására is. Nem elhanyagolható veszély az úgynevezett akusztikai trauma, amely lehet a fül közvetlen közelében bekövetkező robbanás vagy lövés, de akár a hangos zenehallgatás következménye is.

A fül sérülései
Sérülések érhetik a külső, a közép- és a belső fület is. A középfülben ilyenkor leggyakrabban a dobhártyát, ritkább esetben a hallócsontocskákat éri károsodás. Sérülést okozhat a hallójárat helytelen tisztítása éles tárggyal vagy a fület ért ütés. A sérülés tünetei a hallásromlás és a fájdalom. A kisebb dobhártyasérülés általában kezelés nélkül gyógyul és a sérülés hegesedése után a legtöbb esetben a hallás minősége visszaáll a sérülést megelőző állapotba. Amennyiben nagyobb kiterjedésű a károsodás, sebészeti beavatkozásra van szükség. A belső fül sérülései a koponya nagyobb sérüléseinek következményei és halántékcsonttöréssel, néha koponyaalapi töréssel párosulnak.

Hogyan nyerhető vissza a hallás?
Noha a halláskárosodás gyakorta tartós és visszafordíthatatlan, némely esetben az orvostudomány legyőzi a természetet. A hallás tényleges visszaadása a tudomány nagy sikere, a koponyába behelyezett kochleáris implantátum jelentheti ugyanis a megoldást. Ez egy elektronikus érzékpótló berendezés, amely a hallóérzetet a csigában közvetlenül a hallóideg elektromos stimulációjával kelti. A kochleáris implantátum belső része egy, a sziklacsont bemélyedésébe helyezett vevőből – stimulátorból, és 22-24 érzékeny elektróda kötelékéből áll, amelyek a belső fül csigájába vezetnek. A külső részt egy beszédprocesszor és egy mikrofon alkotja egy adókészülékkel; ezeket a fülkagyló mögé erősítik, és azt a célt szolgálják, hogy információt és energiát továbbítsanak a belső vevőkészüléknek.

Hogyan működik a kochleáris implantátum
A hangot a mikrofon felfogja, majd a beszédprocesszorba küldi. Azt a beszédprocesszor úgy kódolja, hogy a beérkező hang idő- és spektrumtulajdonságai a lehető legpontosabban jelenjenek meg a hallóidegnek átadódó elektromos ingerekben. A beszédprocesszorban feldolgozott jel az adótekercsbe jut, ahonnan elektromágneses hullámok formájában a beépített berendezés belső részébe kerül. Ott a benne kódolt információt dekódolják, és azt továbbítják a csigában helyet foglaló stimuláló elektródáknak.

HANGOK
● 0 dB – a leggyengébb hang, amit az emberi fül érzékelni tud
● 30 dB – suttogás, egy csendes könyvtár hangjai
● 60 dB – egy átlagos beszélgetés hangja, varrógép, írógép hangja
● 90 dB – fűnyíró, teherautók hangja
● 100 dB – motorfűrész, légkalapács
● 115 dB – rockkoncert, autóduda
● 140 dB – lőfegyverek, szórakoztató pirotechnika

HOGYAN MŰKÖDIK A HALLÁS?
Hallószervünk három fő részből áll: külső, közép- és belső fülből.
A külső fültől hallójárat vezet a dobhártyához, amely elválasztja a hallójáratot a középfültől. A középfül kamrája (dobüreg) hallócsontocskákat tartalmaz, amik mechanikusan összekötik a dobhártyát és a belső fülben lévő csigát. A belső fülből hallóideg vezet az agyba. A levegőben terjedő hang a hallójáraton keresztül a dobhártyához ér és megrezegteti azt. Rezgéseit a középfül hallócsontocskái átviszik a csigára, ahol a mozgási energia elektromos idegingerületekké alakul át. Ezeket aztán a hallóideg az agyba továbbítja. A túlságosan erős hang pusztítja az idegsejteket a belső fülben. Minél hosszabb ideig fejti ki hatását, annál több idegsejt hal el, és a hallósejtek számának csökkenésével hallásromlást idéz elő. A hallósejtek nem képesek regenerációra, így az állapot tartóssá válik.

AZ IDŐSEBB FÜL ROSSZABBUL HALL
Az ember fiatal korában hall a legjobban. Az évek múlásával aztán a hallás gyengülni kezd. Az orvosok azt feltételezik, hogy a harmincadik és negyvenedik életév között a csökkenés körülbelül évi 1 dB körül mozog. Érdekes megfigyelés, hogy a férfiakkal ellentétben – akik már harmincéves koruktól kezdenek lassan veszíteni hallásukból – a nőknél hasonló apadás csak jóval idősebb korban észlelhető. A nők gyakorlatilag 45 éves korukig jól hallanak, és jelentősebb romlás csak a klimax idején következik be.

Szaglás

Az ízleléshez hasonlóan a szaglással is környezetünket állandó megfigyelés alatt tartjuk. Légzés közben aktuális információkat kapunk a bennünket körülvevő levegő minőségéről, és figyelmeztetéseket az esetlegesen fenyegető veszélyekről. Emellett a szaglásnak komoly szerepe van egy másik alapvető érzékelésben, az ízlelésben is.

Szaglószervünk két fő részből áll: az orr nyálkahártyájában lévő tulajdonképpeni szaglósejtekből és az agyban elhelyezkedő szaglóközpontból. A szagérzékelő az orrüreg „mennyezetét”, a felső orrkagylót és az orrsövény adekvát részét foglalja el. Szagingert a belélegzett levegő által tartalmazott illékony anyagok keltenek. Az ember több ezer szagot képes megkülönböztetni, ám az illatokat és a szagokat gyakran nem lehet pontosan osztályozni. Csak mintegy ötven anyag idéz elő tiszta szagérzetet. Ezek illatokra és szagokra oszthatók, ezen belül gyökérillatokra, virágillatokra, gyümölcsillatokra, illetve gyantaszagra, rothadási szagokra és égési szagokra. A legtöbb anyag vegyes érzetet kelt illatával, amit nagyon gyakran más érzékszervek, például az ízlelőszervek párhuzamos ingerlésével együtt ér el.

A szaglás elvesztése
A szaglószerv károsodhat dohányzás következtében, működése időlegesen károsodhat megfázás és allergia miatt. A szaglás elvesztése vagy gyengülése gyakorlatilag minden akut náthánál előáll. Az orr megduzzadt nyálkahártyája megakadályozza, hogy a belélegzett levegő, és benne az illóanyagok az orrüreg legfelső részébe, a szaglósejtekhez jussanak. Némely esetben azonban az akár enyhe nátha idején fellépő szaglásvesztés az influenzavírusnak köszönhetően tartós állapottá válhat. Minden olyan betegség előidézheti a szaglóérzék részleges vagy teljes elvesztését, ami gátolja az orrlégzést vagy megakadályozza, hogy a levegő az orrüreg felső részébe jusson. A krónikus és allergiás orrnyálkahártyagyulladás mellett ilyen betegség lehet az orrpolip az orrsövényferdülés vagy a daganat. Természetesen bizonyos vegyi anyagok párái is okozhatják a szaglás tartós elvesztését, ráadásul néha már egyszeri belégzés után is. A szaglás ideiglenes elvesztését idézheti elő a kén-hidrogén, a szén-diszulfid, a kénsav és a formaldehid gőzeinek belélegzése. A szaglás tartós elvesztésével járhat az idegrendszer koponyasérülésből eredő károsodása is – főleg az elülső koponyaüreg sérülése esetén, valamint az orr vagy az arccsontok súlyos törései is. Ugyanez bekövetkezhet olyan érrendszeri megbetegedésekkor is, amelyek az agy szagérzetet értelmező részét támadják meg.

Miként adható vissza?
A szaglászavarok kezelése az azt kiváltó ok függvénye. A respirációs szaglászavarok sikeresen orvosolhatók gyógyszerekkel, orrpolip esetén sebészi beavatkozással vagy allergia esetében antihisztaminokkal. A sebészi beavatkozás során például eltávolítják a polipot, korrigálják az orrsövényferdülést. Az influenzás eredetű zavarok gyógyítása sok esetben nehezebb és összetettebb, mivel egyaránt tartalmazza a lokális zavarok és az egész betegség kezelését. A páciensnek ilyenkor C-, E-, A-, B1-, B6-, B12-vitaminok, valamint cink és antibiotikumok szedését írják elő a szövődmények elkerülése érdekében. Egyes esetekben a szaglófunkció helyreállítása fokozatosan történik, és a folyamat akár egy-két évig is tarthat. Szaglásukat vesztett személyek részére gyakorlatilag semmilyen kompenzáló segédeszköz nem létezik.

HOGYAN MŰKÖDIK A SZAGLÁS
Az egyes illatokat és szagokat a szaglóidegek érzékelik; ezek kis pelyhek, szőrszálacskák alakjában az orrüreg felső részébe nyúlnak, és beszívják, majd analizálják a belélegzett levegő molekuláit. A szaglósejteket a szaglómirigyek váladékai nedvesítik, ebben a váladékban az odakerülő gáznemű anyagok felolvadnak, és csak ezután történik az érzékelés. A szaglósejtek a nyálkahártya mélyében vezetőképes nyúlványaikból idegfonatokat alkotnak, amelyekből idegrostok keletkeznek. Ez vezeti el a szagérzetet a nagyagyban, a homloklebeny alsó részén elhelyezkedő szaglóközpontba. Az észlelés kiértékelése bonyolult folyamat. Az átvitt jelet össze kell hasonlítani az emlékezetben már elraktározottakkal, hogy el tudjuk dönteni, kellemes-e számunkra az éppen érzett illat, vagy hogy melyik ismert illathoz hasonlít a legjobban. Annak ellenére, hogy a többi emlőshöz képest az ember szaglása aránylag gyenge, nem túl fejlett szaglószervünkkel olyan kis koncentrációban is képesek vagyunk anyagokat megkülönböztetni, amilyenben azok hagyományos fizikai és kémiai módszerekkel nem észlelhetők. A rózsaolajnál például ez a mennyiség 0,00000002 mg egy liter levegőben.

Ízlelés

Bár talán első látásra nem tűnik úgy, az ízlelés szorosan kötődik a szagláshoz, azonban kevésbé érzékeny annál. A szaglás elvesztése így az ízek érzékelésének korlátozódásához, sőt teljes elvesztéséhez is vezethet. De hasonló hatással bírnak egyes gyógyszerek, és a cink hiánya is előidézheti az ízlelés képességének elvesztését.

Az ízérzékelés legfontosabb elemei az ízlelőbimbók; ezek a nyelv felszínéről kiinduló hajszálidegek végén helyezkednek el, és megtalálhatók a garat hátsó fala lágy padlásának nyálkahártyáján is. Az ízlelőbimbók a nyálkahártya-felületekben elhelyezkedő kis, öblös képződmények. A nyálkahártya-felület az ízlelőbimbó fölött kis gödörré mélyül. Az ízlelőbimbó két részből áll – a tulajdonképpeni ízérző sejtekből és támogatósejtekből. Az ízérző sejtek vékony pálcikák, végükön az ízlelő gödrökbe nyúló kis pamaccsal. A támogatósejtek az ízlelőbimbó palástját és tengelyét alkotják. A palástot alkotó sejtek vékony orsószerű képződmények, közöttük foglalnak helyet az érzékelősejtek. Az érzékelősejtek falain kezdődnek az idegrostok, amelyek aztán az idegrendszerben folytatódnak. Minden ilyen ízlelési rost az ízlelési központban végződik. A nyelv anyagának jelentős részét teszik ki a kölcsönösen átszőtt izmok, amelyeknek köszönhetően a nyelv nagyon mozgékony. Az egyes ízek érzékelése a nyelv specifikus területein történik – a keserűt a nyelvhát hátsó részén érezzük, a savanyút a nyelvhát két széli sávjában, a sósat a nyelvhát elülső részén és az édeset a nyelvcsúcs területén.

Ízek nélkül?
Az ízérzékelés korlátozódásának vagy egyenesen elvesztésének több oka is lehet. Elsődleges kiváltó okát vagy egyenesen a szájüregben lokalizálhatjuk, vagy a test más, aránylag távoli részében – pl. a középfül üregében vagy a nyaki gerincoszlop területén. A szájüreghez kapcsolódó okok közül a nyelv gyulladására gondolhatunk. Kellemetlenek az allergiás reakciók is különféle gyógyszerekre, szájvizekre, vagy a fertőzések, a m e l y e k azonban többnyire valamilyen elsődleges folyamat szövődménye. Az étel ízének érzékelését, az evés élvezetét, a dohányzás is számottevően befolyásolhatja. Az egyébként egészséges, hatvan év körüli személyeknél az ízérzet érzékenységének csökkenése, egyúttal a szaglóérzék jóval jelentősebb mértékű gyengülése figyelhető meg, és ez a tény szerepet játszhat az étvágy romlásában is.

Szaglás kontra ízlelés
Az íz érzékelésében a nyelvnél sokkal fontosabb szerepet tölt be a szaglószerv központja, az orr. Az ízek megkülönböztetésének folyamatából ugyanis nagyjából hetvenöt százalékban veszi ki a részét, molekulák ezreinek felismerésével. Ezért érezhetjük náthásan úgy, hogy az étel valahogy ízetlen: az orrváladék eltorlaszolja az utat a szagérzékelő sejtekhez.

Mit lehet tenni?
Ha az ízérzékelés zavarát a szaglószerv károsodása okozza, akkor gyakorlatilag semmiféle orvoslásra nincs mód, és a működési rendellenesség maradandónak tekinthető. A páciensnek csupán az alapérzetek maradnak, ami azt jelenti, hogy csak az édeset, a keserűt, a sósat, a savanyút és a nátriumglutamát (lásd bővebben később) ízét fogja érezni.

HOGYAN MŰKÖDIK AZ ÍZLELÉS
Az ízérző sejtek vízben és nyálban oldott kémiai anyagok ingereire reagálnak. A közelmúltig úgy tartották, hogy négy alapvető ízt vagyunk képesek megkülönböztetni, azaz az édeset, a keserűt, a sósat és a savanyút. A legújabb kutatások viszont azt bizonyítják, hogy legalább öt alapíz létezik, az ötödik a nátriumglutamát.
A nátriumglutamát a glutaminsav nátriumsója; a glutamátsav egy aminosav, amely gyakorlatilag minden élelmiszerben előfordul, főleg a magas fehérjetartalmú élelmiszerekben, mint a tejtermékek, hús, vagy különböző zöldségfajták. Magas glutamáttartalma van azoknak az élelmiszereknek, melyeket épp jellegzetes ízük miatt gyakran használnak ételízesítésre, pl. a gombáknak és a paradicsomnak.
A glutamát az emberi szervezetben is termelődik, és fontos feladatot tölt be az életfunkciók szabályozásában. A savanyú ízt nemcsak az ízlelőbimbók, hanem a szájüreg nyálkahártyájában lévő idegvégződések segítségével is érzékeljük. Az ízlelés fontos szerepet tölt be az emésztőnedvek, főleg a nyál, a hasnyálmirigy emésztőnedvei és a gyomorsav kiválasztásában.

Tapintás

Az emberi érzékelések közül valószínűleg a tapintás van a legjobban „felszerelve” a környező világ megismerésére. A tapintás érzékszervei ugyanis szerte az egész testben megtalálhatók, és az agyba áramló különböző impulzusok között jelen van a testünk és környezete közötti kapcsolatról tudósító információk sokasága.

A tapintás érzése a bőr különböző rétegeiben elhelyezkedő specifikus érzékelőidegekhez kapcsolódik. A szabad idegvégződések reagálnak az enyhe nyomásra, és szabályozzák a meleget és a hideget. A kötött idegvégződések közvetlenül érzékelik a nyomást, mások a rezgésre és a feszülésre reagálnak. A hőérzékelők a meleg vagy hideg érzetére reagálnak, jelet adva az agynak, hogy szabályozza a testhőmérsékletet.

Ha nincs meg az érzés
A tapintás képességének korlátozódását okozhatja a bőridegvégződések balesetből következő károsodása, az idegrostokat megtámadó betegség, esetleg az agyat vagy az idegrendszert károsító gyulladás, de érzéskiesés (zsibbadás) lehet a szorongás egyik tünete is. A tapintás érzékelését nagymértékben gátló sérülések közé elsősorban az égési sérülések tartoznak, valamint a különböző maróanyagok által okozott bőrsérülések. A tapintás érzékeny riasztóberendezésként működik, mert a meleg vagy fájdalom érzete általában idejében értesíti agyunkat, még mielőtt károsodás érne bennünket.

A megmentő fájdalom
A fájdalom tehát a biztonságunkat segítő érzékelés, megjelenése lehet bármely ideg vagy idegpálya ingerlésének következménye is. A fájdalmas hatások elleni túlzott védelem megzavarja a természetes fájdalomérzetet, ami veszélyes lehet. Ritkán, de előfordul olyan zavar, amely a fájdalom elégtelen érzékelését eredményezi. A betegségben szenvedő személyek sokszor sérülnek meg észrevétlenül és rendszerint nem érzékelik egyéb fájdalommal járó betegségek tüneteit sem. A fájdalomküszöb mérései alapján egyelőre biztosra vehető, hogy a férfiak egy része sokkal érzékenyebb a fájdalomra, mint a nők.

Műbőr?
Egyelőre egyetlen, ma ismert anyagból készült műbőr se helyettesítheti százszázalékosan az emberi bőrszövetet. Ennek a benne található nagyszámú idegsejt- és idegvégződés az oka – amelyek információkat adnak az agynak a környezetről, védik a test szerveit és hőmérséklet-szabályozóként működnek. Nagyon súlyos égési sérülések esetén a bőr helyettesítésére főként két anyagot használnak, ezek elég távol állnak a valódi bőrtől – közülük az egyik szilikonfólia, marhahúsból származó szövetréteg és cápaporcok kombinációja. A másik jelenleg használatos anyag a nejlon tulajdonságait használja fel. Az ilyen anyagok alkalmazásakor mindig ideiglenes megoldásról van szó, mivel az emberi bőr képes regenerálódni. Az utóbbi időben kísérletek folynak a sertésbőr (például kiterjedt égési sérülések esetén) alkalmazására is.

HOGYAN MŰKÖDIK A TAPINTÁS
A tapintást a bőrfelszín alatt fekvő érzékelőidegek közvetítik. Minden fontos érzet figyeléséért felel valamilyen érzékelőideg. A tapintóidegeket érő ingerektől kombinált érzések keletkeznek – pl. simaság, nedvesség, rezgés vagy viszketés. Az érzékelőidegek elhelyezkedésének sűrűségében aránylag nagy különbségek vannak a különböző testrészeket illetően. Érintésre és nyomásra a nyelv hegye és az ujjbegyek a legérzékenyebbek, a meleg érzékelésére a homlok, a fájdalomra pedig a szem szaruhártyája. Az érintést és nyomást érzékelő „végkészülékek” egyszerű idegvégződések. A hőingereket érzékelő végkészülékek közül egyikük a melegre, mások a hidegre reagálnak. A hideget érzékelők a bőrfelszínhez közelebb, míg a meleget detektálók a mélyebb rétegekben foglalnak helyet. A fájdalomérzékelésnek a szervezet védekezésében van jelentős szerepe. Az ezeket az érzeteket közvetítő szabad idegvégződések szinte minden szövetben és szervben megtalálhatók. Magában a bőrben négyzetcentiméterenként körülbelül 50-100 fájdalmat érzékelő pont van, a fájdalmat kiváltó inger pedig egyaránt lehet mechanikus, vegyi, elektromos vagy hőhatás. A fájdalomérzés az ártalmas ingertől való szabadulás reakcióját váltja ki. Az információk az érzékelőktől a gerincvelőbe jutnak, majd idegpályákon fokozatosan egészen az agykéregbe, a fali lebenybe, ahol tudatos élménnyé formálódnak.

ZUZALÍK MÁRTON

Click here - http://fbetting.co.uk claim betfair bonus

Az oldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked.
Elfogadom a cookiek használatát az oldalon.