Miért feledkezünk meg némelyik betegségről?

A trópusi kórképekről nem feledkeztek meg teljesen, ezek kórokozóival professzionális szinten foglalkoznak a kutatóintézetek és az egyetemek szakemberei, viszont csak kevesen tűzték ki célul a kutatási eredményeik praktikus hasznosítását. Nem csoda. A tudósokat teljesen más szempontok alapján értékelik, mint a találmányaik gyakorlati hasznosíthatósága. Kulcsfontosságúak a tudományos cikkek és a szabadalmak.

A közönséges hűtőszekrények is hiányoznak
Ha a kutatás komplikált, akkor az új gyógyszer fejlesztése, kipróbálása és jóváhagyása még bonyolultabb. Ebbe csak egy nagy cég vághat bele, amely óriási tőkével rendelkezik. Az ilyen invesztíciónak meg kell térülnie. Azokban az esetekben, amikor
a potenciális vásárlók a világ legszegényebb országainak a lakói, a csillagászati összegek megtérülésének a kilátása homályba vész. Az új orvosság sikeres bevezetése a „megfeledkezett betegség” ellen messzemenően nem csak a sikeres kutatásoktól, fejlesztésektől és a hitelesítési tesztektől függ. Az orvosságot a helyi hivataloknak is jóvá kell hagyniuk, az embereknek nem szabad félniük tőle. Gyakran markáns módon előbb meg kell változtatni az életvitelüket. A sikeres oltási kampány nem indulhat el addig, amíg a térségben nem rendelkeznek elegendő mennyiségű hűtőszekrénnyel a vakcinatartalékok tárolásához. Ez az áramszolgáltatás bevezetését, vagy a napelemre működő hűtőszekrények behozatalát jelenti. A jutalom viszont megéri az összes akadály leküzdését. Ez pedig a sok millió megmentett ember, akik minden évben teljesen feleslegesen halnak meg.

A haszon csak a második helyen?
1975 óta 1223 új orvosság fejlesztését fejezték be sikeresen világszerte. Közülük csak 13 volt a már említett „megfeledkezett betegségek” elleni szer. Jelenleg több tíz orvosság fejlesztésén dolgoznak, amelyek legalább részben javítanak ezen az arányon. A nagy többségüket a laboratóriumokból
vezető hosszú és rögös úton különleges konzorciumok próbálják eljuttatni a páciensekhez, amelyek a jótékonysági szervezeteket összekapcsolják a nagy gyógyszeripari cégekkel és a kisebb biotechnológiai társaságokkal. Ezeknek a konzorciumoknak nem a vállalkozásból adódó haszon
a céljuk. Közéjük tartozik például a Malaria Vaccine Initiative vagy a Global Aliance for TB Drug Development, amely a tuberkulózis elleni új gyógyszerek kifejlesztésére törekszik.

A kutatás végkifejlete
A trópusi betegségek kórokozóit, mint amilyen például a Chagas-kór (trypanosoma) egysejtű élősködői, a lepra baktériumai vagy a sárgaláz vírusa tüzetesen vizsgálják a világ magas szintű kutatóközpontjaiban és laboratóriumaiban. Ez a kutatás viszont gyakran végződik mindjárt a laboratóriumból a körzeti orvos rendelőjébe vezető út elején, a civilizáció valamelyik kaszakövébe ütközve. A tudós felfedez egy anyagot, amely például a trypanosoma valamelyik életciklusát blokkolja. A tettét nagy előrelépésnek és a jövő ígéretének értékelik. A találmányt egy színvonalas tudományos lapban is publikálják, gyakran szabadalmaztatják is. Ezzel viszont minden befejeződött. És egyáltalán nem azért, mert senki sem próbálná a felfedező munkáját továbbvinni. Sokszor kiderül, az „úttörő felfedezés” útja véghezvihetetlen. A teoretikus kutatással foglalkozó munkahelyek nincsenek felszerelve sem szükséges felszerelésekkel, sem szakemberekkel, akik meg tudnák ítélni a reményteljes készítmény gyakorlatiasságát, például azt, menynyire hígítható vagy oldható fel az anyag, vagy hogy nincs-e valamilyen nemkívánatos mellékhatása. Ezeket a kérdéseket rendszerint a gyógyszeripari vállalatok oldják meg. Csak ők állapítják meg, hogy a „fényes holnaphoz vezető út” nem „sötét zsákutca-e” tulajdonképpen. A brit Welcome Trust 91 millió fontot szabadított fel azokra a programokra, amelyek lehetőséget biztosítanának a „megfeledkezett betegségek” elleni gyógyszerek fejlesztésével foglalkozó laboratóriumoknak utólagos analízisek elkészítésére is, amelyek megmutatnák, hogy melyik molekula további kutatásába érdemes tőkét fektetni, és melyiknél lenne a további kutatás pazarlás.

Szabadalmak és licencek
A kutatóintézményeket afelé orientálják, hogy az összes alkalmas eredményüket szabadalommal védjék le. Ez viszonylag logikus intézkedés, amelynek célja annak az összegnek a visszaforgatása, amelyet az adófizetők pénzéből áldoztak rá. A „megfeledkezett betegségek” esetében a szabadalmaztatás, mint akadály jelenik meg. A „megfeledkezett betegségekre” kifejlesztett orvosságokból származó haszon vitatható. Ha a fejlesztéséhez még a licencet is meg kell vásárolni, nőnek a költségek, és az anyagi elviselhetőség határának szintje a teljesíthetetlen kívánságok területére tolódik. Gyakran több licencet kellene megvásárolni, és nem kivételesek azok az esetek, amikor a felfedezés gyakorlati hasznosításának útjában több tíz szabadalom is áll. Némelyik kutatóintézmény viszont tüzetesen megvizsgálja, mire nyújtanak be szabadalmaztatási kérvényt, és kik a licencek potenciális felhasználói. Azokban az esetekben, amelyekben a szabadalom gátolná a „megfeledkezett betegségek” gyógyítását, hajlandóak a megállapodásra. Általában a licencet adják el egy szimbolikus összegért.

Félelem az újtól
Az orvosságok és oltóanyagok egész sorát modern biotechnológiák segítségével készítik, mint amilyenek például genetikailag módosított szervezetek. Az ilyen készítmények elfogadását megnehezítheti a nemkívánatos mellékhatásoktól való félelem. Nagymértékben hozzájárul ehhez az
a tény is, hogy a „megfeledkezett betegségek” elleni orvosságok a „gazdag északon” készülnek, és a „szegény dél” számára szánják őket. Nemcsak az egyszerű emberek, de az úgynevezett harmadik világ országainak vezető képviselői is „trójai falovakat” látnak ezekben a gyógyszerekben,
amelyek segítségével a „gazdag észak” csak a maga céljait helyezné előtérbe. A gyermekbénulás elleni oltási kampánya akkor feneklett meg néhány közép-afrikai muszlim államban, amikor a helyi muszlim lelkészek azt az álhírt terjesztették, hogy szerint a vakcina terméketlenséget
okoz.A megoldás a „megfeledkezett betegségek” elleni orvosságok kutatásával foglalkozó központok áthelyezése azokba az országokba, amelyekben ezek a megbetegedések a legnagyobb gondokat okozzák. A „helyi eredettel” rendelkező gyógyszernek sokkal nagyobb esélye van az elfogadásra.
Az a tény is a segítségére lehet, hogy a harmadik világ országai az új orvosság szellemi tulajdonának jelentős hányadával rendelkeznek majd. Eben a pillanatban fog háttérbe szorulni ugyanis az a gyanú, miszerint az orvosság bevezetésének az a célja, hogy a gazdag külföldiek még jobban megtömhessék a zsebüket. Fontos a lakosság körében végzett felvilágosítás is azokon a területeken, ahol a „megfeledkezett betegségek” szenvedést okoznak, és milliónyi embert ölnek meg. Az új orvosságok, vakcinák vagy megelőző programok bevezetése során nemcsak az orvosok, farmakológusok, epidemológusok részvétele szükséges, hanem a pszichológusoké, szociológusoké és nyelvészeké is. Azok az emberek, akik aprólékosan ismerik a helyi lakosok kultúráját, szociális kapcsolatait és nyelvét, megtalálhatják azt a módot, hogy reagáljon a lakosság pozitívan a gyógyításra, oltásra vagy a megelőző akcióra.

Az új orvosság egymilliárd dollárba kerül!
Sok „megfeledkezett betegség” ellen már ma is létezik orvosság vagy oltóanyag, viszont túlságosan drágák. Ez nem is csoda. Egy új orvosság kifejlesztésének a költségei egymilliárd dollár körül mozognak. A gyógyszeripari vállalat nem árulhat áron alul. A másik oldalon viszont az a veszély
fenyeget, hogy emberek milliói maradnak gyógykezelés nélkül. A megoldást a differenciált árak jelentik. Az adott konkrét ország gazdasági viszonyait figyelembe véve olyan árat kínálnak, amelyet az ottani egészségügyi szervezetek és lakosok megengedhetnek maguknak az orvosságért
vagy vakcináért. Ez viszont nem egyszerű megoldás. Meg kell akadályozni például a feketekereskedelmet, amikor az orvosságot az „olcsóbb területekről” a „drágább országokba” szállítják, és ott haszonnal eladják.

Betegségek, amelyek senkit sem érdekelnek

■ ÁLOMKÓR
| Okozója: a Trypanosoma bruceiegysejtű | Leginkább elterjedt: az afrikai kontinens | Gyógymód: pentamidin, melarsoprol, eflornithin | Fertőzöttek száma: 60 000 ember
A huszadik században gyakorlatilag felszámolták az álomkórt, vagyis a trypanosomiázát. A kemény prevenciós intézkedések felhagyásával a betegség újra felütötte fejét, és ma az álomkór újból terjed Afrikában. A betegek számát 60 000- re becsülik, az utolsó nagy járvány 2008-
ban robbant ki Ugandában. A gyógyítása problematikus. Az orvosságoknak számos nem kívánt mellékhatásuk van, továbbá egyre gyakrabban fordul elő rezisztencia. Az álomkór okozója a parazita egysejtű, a Trypanosoma brucei. A hordozója a hírhedt cecelégy. A véglények emberi testbe
jutása után először a nyirokcsomók duzzanata következik be. A véglények több szerv működését akadályozzák. A leghosszabb ideig az agy áll ellen, de mihelyst a véglények legyőzik azt az akadályt, amely az agyi ereket választja el az idegszövetektől, az álomkór idegi szimptómái
is megjelennek. Az álomkór elnevezés a fáradtságrohamokból ered, amelyek során az áldozat hosszú időre elalszik. A betegség viszont paradox módon éjjeli álmatlanságban is megnyilvánulhat. Hatásos gyógyítás híján az álomkór mindig halállal végződik. Az álomkór elleni leggyakoribb orvosságok épp ezért már „öreg harcosoknak” számítanak. A suramint 1920-ban kezdték el használni, a pentamidint 1939-ben, a melarsoprolt a múlt század 40-es éveiben. Ez ellen a halálos betegség ellen kevés új készítmény létezik. Kivételt képez az eflornithin, amelyet a hetvenes
években fejlesztettek ki, és tíz évvel később ment át a klinikai vizsgálatokon, mígnem 1990-ben jóváhagyták az álomkór gyógyítására. A gyártó viszont 1999- ben leállította a gyártását, mert veszteséges volt.

■ A CHAGAS-KÓR
| Okozója: a Trypanosoma cruzi | Leginkább elterjedt: Közép- és Dél-Amerika | Gyógymód: nincs | Fertőzöttek száma: 10 000 000 ember
A betegséget a Trypamosoma cruzi trypanosoma idézi elő, amelyet a poloskák visznek át az emberre. A fertőzés kezdeti stádiuma nem zajlik dramatikusan, csak azon a helyen keletkezik folyás, ahol a véglény a testbe jutott. A trypanosoma az áldozat testében több éven keresztül is élősködik, és károsítja a belső szerveket, például a szívet vagy a bélrendszert. Az így keletkezett egészségügyi komplikációk halállal is végződhetnek. Becslések szerint Közép- és Dél-Amerikában 10 millió ember szenved Chagas-kórban. Sokuk egyáltalán nem is sejti, hogy fertőzött. A gyógyítása komplikált, az orvosságok hatástalanok, és gyakran van súlyos mellékhatásuk.

■ LEISHMANIA ÉS A LEGSÚLYOSABB FORMÁJA, A KALA-AZAR
| Okozója: a Leishmania egysejtű | Leginkább elterjedt: Afrika, Ázsia és Dél- Amerika trópusi és szubtrópusi övezetei | Gyógymód: antimont tartalmazó készítmények (a betegségek új törzsei viszont ellenállnak neki) | Fertőzöttek száma: évente 500 000 halálozás
A malária okozói a Leishmania törzsbe tartozó véglények, amelyek a trypanosomák rokonai. A leishmania legkomolyabb forrása az öreg kontinensen a Leishmania donovani és a Leishmania infantum, az Újvilágban pedig a Leishmania chagasi. A betegséget a lepkeszúnyogok (Phlebotomus)
családjába tartozó legyek hordozzák. A lepkeszúnyog az alvó áldozatai vérét szívja, miközben a vérkeringésbe juttatja az élősködő véglényeket. A leggyakoribb tünet a láz, a lép és a máj megnagyobbodása, néha a bőr sötétedése. A tünetek nagyon sokban hasonlítanak a maláriára. Ha nem kezdik meg időben a hatásos kezelést, a halálozási ráta magas, a száz százalékhoz közelít. A gyógyításhoz antimont tartalmazó készítményeket használnak. Az utóbbi időben, főként Indiában olyan törzsek jelennek meg, amelyek ellenállóak ezekkel az orvosságokkal szemben.

■ SCHISTOSOMIÁZIS
| Okozója: vérmétely férgek (Schistosoma) | Leginkább elterjedt: Afrika, Ázsia, Karib-szigetek és Dél-Amerika | Gyógymód: megelőző jelleggel a praziquantel orvosságot használják | Fertőzöttek száma: 200 000 000 ember
A betegséget az élősködő vérmétely férgek okozzák. A férgek a fejlődésük egy részét az édesvízi hüllőkben hajtják végre. A férgek fertőző formái rendszerint a vízben találhatók. Az emberi testbe a bőrön keresztül is képesek bejutni. A betegséget okozó vérmételyek Afrikában, Ázsia déli és keleti részén, a Karib-szigeteken, és Dél-Amerika nyugati részén lelhetők fel. A becslések szerint körülbelül 200 millió embert fertőztek meg, akik közül a fele Afrikában él. A betegség tünetei különbözőek – a hasfájástól kezdődően a köhögésen és a lázon keresztül egészen a hasmenésig és az általános kimerültségig terjednek. A parazita a megtámadott élőlényben hosszú évekig él. A vérmétely ellen létezik hatásos gyógyszer, a praziquantel, amelyet preventív módon használnak. A hatásos védelemhez elég évente egy adag. Viszont a veszélyeztetett övezetekben
élő emberek többsége számára az orvosság rendszerint nem áll rendelkezésre.

■ FOLYAMI VAKSÁG
| Okozója: az Onchocercas volvulus féreg | Leginkább elterjedt: a trópusi és szubtrópusi területek | Gyógymód: léteznek orvosságok, de nem megfelelő mennyiségben | Fertőzöttek száma: 18 000 000 ember
Az Onchocercas volvulus féreg okozza, amely a fertőzött ember testében tizenöt évig is élhet. A férget a fekete legyek (Simulium) viszik át az emberre. A férgek a testben vándorolnak, és különböző szervekbe jutnak el, gyakran a szemben végzik. Amikor elpusztulnak, erős immunreakciótváltanak ki, amely során a környező szövet is megsemmisül. A szem sérülése teljes vaksággal is végződhet. Léteznek hatásos gyógyszerek, amelyek a férgeket kiirtják, ennek ellenére a világon 18 millió embert fertőztek meg ezek a férgek, amelynek következtében 300 000 ember vesztette el a látását.

■ FILARIÁZIS
| Okozója: a parazita fonálféreg | Leginkább elterjedt: Közép-és Dél- Amerika, Afrika és Ázsia | Gyógymód: antibiotikumok, és más hatásos gyógyszer | Fertőzöttek száma: 120 000 000 ember
A betegséget egy parazita fonálféreg (a Wuchereria vagy a Brugia faj képviselője) okozza. A betegséget a fertőzött szúnyogok terjesztik. A férgek a nyirokereket tömítik el, ez pedig az érintett testrészek óriási dagadásához vezet. Ezért a betegséget néha elefantiázisnak is nevezik – elefántkórnak. A beteg dagadt lábai az elefánt lábára emlékeztetnek. A filariázis Középés Dél-Amerika, Afrika és Ázsia egymilliárd lakosát fenyegeti. Már 120 millió ember fertőződött meg. A fertőzött férfiak felénél a fonálféreg a herezacskó és a hímvessző környéki ereket támadja meg, ezzel komoly nemi betegséget okozva. A filariázis ellen léteznek hatásos orvosságok, amelyek közvetlenül a parazita fonálférget irtják. Az utóbbi időben derült ki, hogy a gyógyítás antibiotikumok segítségével is lehetséges, ugyanis a féreg existenciálisan függ a szimbióta wolbachii baktériumtól. Ha az antibiotikum
megöli a baktériumot, a féreg is elpusztul.

■ A BURULI FEKÉLY
| Okozója: a Mycobacterium ulcerans baktérium | Leginkább elterjedt: a trópusi és a szubtrópusi övezet | Gyógymód: antibiotikumok és sebészeti beavatkozás | Fertőzöttek száma: 40 000 ember
A betegséget a Mycobacterium ulcerans baktérium okozza. Eleinte a bőr alatt fájdalommentes duzzanatok képződnek. Később a baktériumok tevékenysége következtében a bőr alatti zsírréteg szétbomlása következik be, majd fekély keletkezik. A baktérium a mykolakton elnevezésű toxint bocsátja
ki, amely a zsírszöveteket bomlasztja, és csökkenti a szervezet immunképességét. A gyógyítás bonyolult. Az antibiotikumok szedése csökkentheti a fekélyek elterjedését és a szövetek sérülését. A burulit rendszerint az elhalt szövet sebészeti úton történő eltávolításával gyógyítják. Kiterjedtebb fertőzés esetén a sebeket a műtéti beavatkozás után bőroltványokkal fedik be.

■ LEPRA
| Okozója: a Mycobacterium leprae baktérium | Leginkább elterjedt: elsősorban a trópusi és a szubtrópusi övezet | Gyógymód: főként antibiotikumok | Fertőzöttek száma: 3 000 000 ember
Elsősorban a középkorból vagy a közelmúltban a trópusi tengereken (például Havaii) játszódó könyvekből, filmekből ismert betegség még ma is messze van attól, hogy legyőzöttnek tekintsük. Az okozója a Mycobacterium leprae baktérium. A baktérium először az idegvégződéseket támadja meg, és a felső légútak nyálkahártyáját. A sérült bőr az első felületi tünetek közé tartozik, de ezt megelőzően a betegség a szempillák feltűnő kihullásával jelentkezik, A tradicionális elképzeléssel ellentétben a fertőzött egyének testéről nem potyognak le „húsdarabok”.
Ennek ellenére a fertőzés súlyos kárt okozhat a test különböző részein, beleértve a szemeket. A lepra a világ számos területén elterjedt, és azt feltételezik, hogy leprafertőzés miatt körülbelül hárommillió ember szenved súlyos fogyatékosságban. A múltban a leprával fertőzött embereket gyakran a „lepratelepre” száműzték. Úgy tűnik, a lakosaik többségét a szifilisz áldozatai alkották, nem pedig a lepráé. A szifilisz néhány tünete megegyezik a lepráéval, de annál sokkal fertőzőbb. Hatásosnak ítélik a jelenkori gyógymódot, amely háromféle antibiotikumból áll. Ez egyrészt hatásosan pusztítja a baktériumokat, másrészt nem engedi, hogy a baktérium rezisztenssé váljon.

■ KOLERA
| Okozója: a Vibrio colerae baktérium | Leginkább elterjedt: a harmadik világ számos országa | Gyógymód: antibiotikum| Fertőzöttek száma: 131 000 (2005)
A betegség kórokozója, amely a múltban Európában is tömegjárványokban pusztított, a Vibrio cholerae baktérium. A fertőzés forrása rendszerint a baktériummal kontaminált ivóvíz szokott lenni. A kór lappangási ideje rövid (5 napig), és erős hasmenést vált ki. A szervezet erős dehidratációnak van kitéve, és a halál a betegség megjelenésétől számított 24 órán belül bekövetkezhet. A kolera az egyik leggyorsabb lefolyású az összes fertőző betegség közül. A beteg a többiek számára főként olyan körülmények között jelent infekcióforrást, amikor lehetetlen betartani az alap higiéniai szabályokat. A sikeres gyógyításhoz szükséges az elegendő folyadékbevitel biztosítása, gyakran infúzió által is. Ezzel egy időben antibiotikumokat alkalmaznak. A kolerával fojtatott harc a harmadik világ országaiban komplikált. Léteznek oltóanyagok, de a kolera elleni legfőbb fegyver a megelőzés – a kifogástalan ivóvízforrás biztosítása.

■ A SÁRGALÁZ
| Okozója: a szúnyogok által terjesztett vírusok | Leginkább elterjedt: Afrika, Dél-Amerika | Gyógymód: oltás | Fertőzöttek száma: 200 000 ember
A vírusos megbetegedést a szúnyogok terjesztik. Létezik ellene vakcina, ennek ellenére Afrikában és Dél-Amerikában évente 200 000 ember betegszik meg sárgalázban, és 30 000-en belehalnak ebbe a fertőzésbe. Az első fázisban a vírus lázat, hidegrázást, szöveti vérzést, fejfájást,
hányást okoz. Tipikusan előfordul a sárgaság, amely már a megbetegedés harmadik napján megjelenik – innen ered az elnevezés. Néhány nap múlva a betegség látszólag visszahúzódik, és a páciens megkönnyebbül. Ezután viszont a végső roham következik, amely során kiterjedt belső
vérzés keletkezik, a betegek gyakran hánynak alvadt vért. Az egészségi állapot komoly romlása eszméletvesztéshez és kómához vezet. A járványok során a betegek 85%-a meghal.

■ A DENGUE-LÁZ
| Okozója: a szúnyogok által terjesztett vírusok | Leginkább elterjedt: trópusi és szubtrópusi vidékek, Ausztrália | Gyógymód: nem létezik orvosság | Fertőzöttek száma: jelenleg néhány száz, viszont járvány fenyeget
A Dengue-láz terjesztői a szúnyogok. A betegség az egész világ trópusi területein előfordul, és elterjedésében a maláriához hasonlít. Súlyos fej-, izom- és ízületi fájdalmakat okoz, valamint láz kíséri. Rendszerint egy héten belül viszszavonul. Sokkal veszélyesebb az úgynevezett hemorrhargikus forma, mely során kiterjedt belső vérzés jön létre. A Dengue-láz helyi járványokban bukkan föl, amikor rövid időn belül több ezer ember betegedhet meg. Nincs ellene hatásos orvosság, az oltóanyag fejlesztés alatt áll.

Összeállította: Cser Ákos