

A csontvelő rendkívül különleges és fontos szerv. Csak az emlősök szervezetében található meg, a fejlődés alacsonyabb fokán nem találjuk meg ezt az evolúciós vívmányt. Annak ellenére, hogy a leginkább elrejtett szervről van szó az emberi szervezetben, a test számára rendkívül sok fontos életfunkciót végez. A nyálkahártya és a nyirokcsomók mellett a legfőbb szerv, amelyben a vérsejtek képződnek. A vér nemcsak az oxigént és a létfontosságú tápanyagot szállítja a rendeltetési helyére, hanem lehetővé teszi testünknek, hogy megakadályozza a főként kívülről érkező hívatlan vendégek támadásait.
A csontok mélyére vezető út
Még ha első látásra úgy is tűnhet, hogy a csontok csak élettelen támasztó alkotórészei testünknek, valójában ennek az ellenkezője az igaz. Nemcsak magában a csontszövetben folyik pezsgő élet, hanem különösen azon belül, amelyet a sejtközi anyag bonyolult merevítése tölt ki. A csontok belsejében a felnőtt embereknél több csontvelőtípust is találhatunk – vöröset, sárgát és szürkét. A vörös nélkül valóban nem működik – ez a legfontosabb mindegyik közül, a felnőttkorral azonban fokozatosan eltűnik és csak a nagyobb csontokban marad meg, mint például a combcsont, a lapocka- vagy a medencecsont. De miért is olyan jelentős a vörös csontvelő? A vérsejtek közül egyik sem képes önmaga osztódni, ezért a csontvelő újra és újra ellátja a vért a megfelelő sejtformákkal. Ahhoz azonban, hogy a csontvelőben vér képződjön, a szervezetnek sokat kell segítenie. Minden vérsejt egy közös ősre vezethető vissza – a vérőssejtre vagy a hemocitoblasztokra, melyben a további típusok (vörös- és fehérvérsejtek, vérlemezkék) rendkívül bonyolult módon differenciálódnak.
A helyes „állványozás” titka
Az orvosok gyakran csodákra is képesek… A legnagyobb csodák közé tartozik, hogy számos emberi szövetet tudnak kitenyészteni az emberi szervezeten kívül, úgynevezett in vitro (üvegben, tehát laboratóriumi) körülmények között. A csontvelő azonban sokáig ellenállt ennek a tenyésztési módnak. A legnagyobb kihívást ezen „szövetmérnökök” helyes „állványozás felállítása” jelentette,amelyen a csontvelő sejtjei jól érezték volna magukat. Az orosz vegyész, Nicholas Kot számára, aki ma az USA-beli Michigan állam egyetemének vegyészmérnöki karán tevékenykedik és az orvostudományban alkalmazható nanoanyagokkal foglalkozik, többévnyi kísérletezés után sikerült egy ilyen mesterséges környezet kialakítása. A hálót, amelyen a sejtek növekednek, polimerekből alkotta meg, amelyek könnyen áteresztik a tápanyagokat, így a sejtek nem halnak éhen. A sikerhez azonban még egy dolog fontos volt, nevezetesen az, hogy a sejtek ne csak növekedjenek, hanem megőrizzék alapvető funkcióikat, a sejteknek kommunikálniuk kell egymással. Az eredményekről azonban beszéljen maga a szerző: „Bizonyos őssejtek, amelyek fontosak az immunitáshoz és a vérképzéshez,képesek ezen a hálóstruktúrán létezni és növekedni, osztódni és differenciálódni. A siker kulcsa a mesterséges állványzat porózusosságának hasonlósága a valódi csontokhoz.” A nanoanyagok tehát győzelmet könyvelhettek el az orvostudomány terén.
Anderle Mihály