Íriszdiagnosztika

A test valamennyi része reflex-rendszerként működik, e mikro-területek mindegyike megfelel a test teljes anatómiájának. Ismeretesek a fej, arc, nyelv, fül, orr, kéz, lábfej stb. mikro-rendszerei, de a legtöbb információt mégis az írisz mikro-rendszere hordozza.

Az írisz ábrázolása már a kis-ázsiai barlangrajzokon is megtalálható, de a módszer széles körben elterjedt volt az ősi Kínában és Indiában, valamint az ó-egyiptomi orvoslásban is. A gizai ásatások során két olyan papirusz tekercs is előkerült, amelyet Elax, Tutanhamon főpapja írt az íriszdiagnosztikáról.

Mit vizsgál az íriszdiagnosztika?
Tükörbe nézve, mely elváltozások esetén forduljunk orvoshoz? Az írisz lapos, gyűrű alakú lemez, melynek felszíne egyénenként változóan redőzött, közepén a pupilla foglal helyet.

A pupilla soha sincs nyugalmi állapotban, tágulását különböző külső-belső tényezők befolyásolják (fény, lelki és fizikai aktivitás, emóciók). A tág pupilla magas szellemi és fizikai potenciát jelez, ezzel szemben a szűk pupilla ezek alacsony fokára utal. Normális esetben a pupilla az írisz közepén helyezkedik el, szabályos kör alakú. Egyes betegségek esetén a pupilla deformációjának gyakorisága: asztma, érszűkület – 1–3%; központi idegrendszeri betegségek, vérellátási zavarok – 50%; emésztőrendszeri betegségek (a súlyosságtól függően) 11–60%; agydaganatos betegeknél a pupilla egészen furcsa (pl. lóhere, falevél stb.) formát ölthet.
Gyakori és fontos jelek a szivárványhártyán látható bemélyedések, szétszakadások, melyek különböző gyulladásos, degeneratív és traumatikus folyamatok során jelentkeznek.
A belső szervi gyulladások színbeli és formabeli elváltozásokhoz vezetnek: világos írisz esetén ez bemélyedés, sötét szemszín esetén viszont „repedés” formájában látható.

Az orvostudomány egyik legfőbb feladata a toxikus és degeneratív folyamatok korai felismerése, mivel a mérgező anyagok felhalmozódása egyre növekszik. A toxikus sugarak sötét, ékszerű vonalak, melyek a gyomor- és bélrendszert tükröző fodorból vezetnek a nyirokrendszernek megfelelő terület széle irányába. Jelenlétük a szektornak megfelelő szerv legyengülésére utal (pl. a 11 és 1 óra közé eső szektorban ezek a sugarak ideg kimerülésre engednek következtetni).
A helytelen táplálkozás, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás, a káros szenvedélyek, a mozgásszegény életmód és a krónikus székrekedés egyre több toxikus sugár kialakulásához vezetnek. Ha az említett sugarakkal párhuzamosan sok ívszerű vagy körkörös gyűrődés is látható, ez a regeneráló képesség gyengülésére utal. A beteg ilyenkor fejfájásra, szédülésre, gyengülő memóriára és koncentráló képességre panaszkodik.
A szervezet manapság gyakori elsavasodása esetén, az íriszen a gyomor- és bélrendszernek megfelelő terület fehéres árnyalatúra változik, s innen fehér színű, kidomborodó, radiális sugarak irányulnak az írisz külső széle felé. Ezeket a jeleket leggyakrabban az akut állapotú reumás betegeknél figyelhetjük meg – de csak a világos szeműeknél.

Gyakoriak az íriszen látható, szabálytalan szélű, különböző színű és méretű, kiemelkedő pigment foltok. Vigyázat! Ne tévesszük össze a mérgező anyagok felhalmozódását jelző toxikus foltokkal, melyek nagy kiterjedésű, homogén struktúrájú, szabályos geomet-riai formájú, sötétbarna, bordó vagy rozsdaszínű, ki nem emelkedő képződmények.
E szabad szemmel is látható elváltozások szükségessé tehetik az íridológiai szűrővizsgálatot, amely fényt deríthet a még tünetmentes, kialakuló stádiumban lévő kóros folyamatokra, leszűkítheti a fölösleges és kellemetlen vizsgálatok számát, hozzásegít a célzott terápia kiválasztásához, s ezzel a betegség idejében történő, sikeres meggyógyításához. Napjainkban ígéretes kísérletek folynak a szivárványhártyán keresztül, azaz fényterápiával történő gyógyítás területén is