Hírek, érdekességekSztárvilágGyógyításSportTáplálkozásSzexUtazásStílusTesztekApa-Fiú
Felhasználói név:
Jelszó:
Belépés
Regisztráció
Kvízjáték
Szakértő válaszol
Szűrőprogramok
Archívum
Szakértőink
Impresszum
Keresés indítása
Olykor az orvosoknak sikerül a csoda!
Olykor az orvosoknak sikerül a csoda! Harkányi Endrét sokan ismerik a debreceni Csokonai Színház, a Petőfi Színház, a Vígszínház, a József Attila Színház színpadáról is. A Halhatatlanok Társulatába beválasztott, Jászai Mari-díjas, Kiváló Művész a Vígszínház aktív tagja jelenleg is. Színházi munkája mellett olyan filmekben is láthattuk, mint a Valahol Európában, a Soha, sehol senkinek, a Sorstalanság.
Harkányi Endre kora gyermekkora óta a színészi pályára készült, soha nem is gondolta más foglalkozásra. Tudatosan színésznek készült, és ezért meg is tett mindent.

- Milyen szerepet játszott és játszik a sport az életében?
A rendszeres mozgás hiányát egyre inkább érzem. Fiatalos fizikumú, alkatú ember vagyok, de valahogy a sport soha sem volt az első az életemben. Rendszert kellett volna, és kellene vinni az életembe. Úgy érzem, és sajnos egyre inkább, hogy elhasználódott a szervezetem. Persze sokan mondják, hogy minden korban el lehet kezdeni sportolni, és minden kornak megvan a maga legegészségesebb sportja, de én most jelenleg ez ügyben tanácstalan vagyok. Azt gondolom, hetvenen felül már talán csak a kutyasétáltatás marad. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de biztosan van benne igazság.

- Nem is sportolt soha?
Dehogynem. Eljártunk például a Lukácsba úszni, hetente kétszer. Ez nem annyira aktív sport volt, inkább relaxálós, pihentető. Mindig bebizonyosodik, hogy nem vagyok igazán kitartó a sportban. Amikor például Gálvölgyi Jánossal jártam úszni, akkor is mindig az órát néztem. A napi penzumom harminc perc volt, és ahogy láttam, hogy lejárt az idő, máris abbahagytam az úszást, mindegy, hogy hol voltam a medencében. A közelebbi part felé kisétáltam, és máris nekiálltam pihenni, áztatni magamat. Vagy volt, amikor a feleségemhez járt gyógytornász, és engem is rávettek a rendszeres mozgásra. De aztán a gyógytornász nyitott egy stúdiót, és már nem járt házhoz. Én meg nem vagyok hajlandó eljárni stúdióba. Így ezt is abbahagytam. Az unokahúgom például minden nap megy a Vasasba sportolni. Irigylem is a kitartásáért. No meg a fiatalokat is irigylem, akik minden nap, vagy legalábbis sűrűn eljárnak edzeni, mert a sport az maga is szórakozás, és persze a társaság is jó. Irigylem azokat, akiknek hiányérzetük van, ha egy alkalmat kihagynak, mert a napi életritmusuk része a mozgás. Sajnos nálam nincs meg ez a hiányérzet. Lehet, hogy valamilyen egyesületbe kellene járnom. Korábban volt a színészeknek a Margitszigeten mindenféle mozgási lehetőség. Jó lenne, ha ez most is működne, oda biztosan lejárnék.

- Az étkezéssel van vagy volt problémája?
Egyszer kövér voltam, akkor nagyon megembereltem magam, és lefogytam. Nem azért, mert úgy gondoltam, hogy ettől egészségesebb leszek, hanem hiúságból. Jelenleg délelőtt tíztől körülbelül kettőig próbálunk, aztán általában ebédelek, ügyet intézek, hattól pedig játszunk. Szóval sűrű a nap. Mindig azzal áltatom magam, hogy majd ha lemegy a bemutató, akkor változtatok sok mindenen, például az étkezésen és a mozgáson. De valahogy úgy tűnik, akaratgyenge vagyok.

- Orvoshoz, szűrésekre szokott járni?
Csak ha gond van. Egyszer elmentem orvoshoz, hogy itt fáj, ott fáj, és mondtam is a doktornak, hogy tessék engem meggyógyítani. Aztán alaposan megvizsgált, és kiderült, semmi bajom, csak mozognom kellene. Ideig-óráig, csináltam is, de aztán abbahagytam. Pedig mentális, pszichés okból is jót tenne a rendszeres sport.

- Mit gondol, a foglalkozása mellett mennyire tud egészséges életmódot folytatni?
Az élet valahogy úgy hozta, hogy egészségtelenül élünk. Persze van jó pár kollégám, aki most is rendszeresen mozog, sportol, karban tartja magát. És az is igaz, hogy sokan csak akkor kezdenek el mozogni, ha már néha késő. Illetve addig feszítik a húrt, amíg már majdnem késő. Évtizedekig nem figyelünk oda magunkra, aztán ha valami baj van, akkor szaladunk az orvoshoz, odatesszük elé az elhanyagolt testünket, és kérjük, hogy tegyen csodát. Olykor sikerül is neki, de van, amikor nem.
« Vissza
Készítette a Netfórum kft. (2006)
Minden jog fenntartva