|
|
|
|
|
 |
| Sinkó Andrea a szöuli olimpián összetettben hatodik helyezést ért el ritmikus-sportgimnasztikában, világbajnokságon ötödik lett, több mint százszor képviselhette hazánkat a nemzetközi porondon és huszonhatszoros magyar bajnok. Aki ilyen eredményes pályafutással büszkélkedhet, az az élsporttól való visszavonulást követően is meghatározó helyre illeszti az életében a mozgást. Andreánál és családjánál is előkelő helyet foglal el a sport. |
|
|
Nem akármilyen sportkarriert mondhat magáénak – az olimpia után sem… Kilencvenegytől kétezerig a Magyar Aerobik Válogatott szövetségi kapitánya voltam, majd megalapítottam a saját fitnesziskolámat gyerekeknek. 2005-ben beválasztottak az Európai Tornaszövetség Aerobik Technikai Bizottságába, ahol sportdiplomáciai feladatokat látok el. Mindezek mellett nemzetközi aerobik bíró vagyok. Szóval van mivel foglalkoznom. Korábban erőnléti edzője voltam például Kapros Anikónak, Hajdu Attilának és a női vízilabda válogatottnak, de most épp nem edzősködöm.
Edzeni azért edz? Márk, a kisfiam most kétéves. Elkezdett bölcsődébe járni, így most már hetente kétszer, háromszor eljárok edzeni. Előtte nem nagyon volt időm, minden percemet lekötötte a kicsi.
Mit gondol, Márkra átragadt az önök sport szeretete? A nagylányom, Vivi, aki most tizenhat éves, versenytáncos. Biztos volt benne nekem is részem, hogy sportol, hiszen kicsi kora óta vittem mindenhová magammal, minden mozgásformát, ami csak tetszett neki, vagy felkeltette az érdeklődését, kipróbálhatott. Kiemelkedő eredményei vannak a versenytáncban, nem rsg-zik, nem aerobikozik, de nem baj. Örülök neki, hogy megtalálta azt a sportágat, amelyben kiélheti a kreativitását, megvalósíthatja önmagát. Márk pedig imád a vízben lenni és labdázni is. Biztosan sportol majd, lehet, hogy vízilabdázni fog, mint az édesapja.
A férje is rendszeresen sportol továbbra is? Azt kell mondanom, a sport főszerepet játszik az életünkben. A férjem korábban vízilabdázott, most pedig jogászként dolgozik. Hetente egy alkalommal lejárnak a volt csapattársaival, amolyan szenior vízilabdaedzésre. Örülök neki, mert látom rajta, hogy milyen feltöltődötten, pozitívan, jó hangulatban jön haza az edzés után. Szerintem mindenkinek muszáj lenne valamennyit mozognia, rengeteget számítana az egészsége szempontjából.
Ön napi szinten szembesül azzal, hogyan viszonyulnak az emberek az egészséges életmódhoz. Mit tapasztalt ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban? Véleményem szerint az egészséges életmód eléréséért egyre nehezebb a harc, és ebben szerepe van a mostanában olyan sokszor emlegetett, mindennek az okozójaként előrángatott gazdasági világválságnak is. Akik korábban megengedhették maguknak, hogy vegyenek fitneszbérletet, azok most nem tudják megvenni, nem tudják megspórolni az árát. Persze lehet erre mondani, hogy ott a Margitsziget, vagy valamilyen pálya, és ott is lehet nyugodtan futni, de ez nem ugyanaz. Aki volt már fitneszteremben, az tudja, hogy miről beszélek. A legnagyobb probléma, hogy az egészséges életmód . Úgy gondolom, hogy a mozgásnak nagyon fontosnak kell lennie mindenki életében. Szerintem az a leglényegesebb, hogy már a gyerekekkel meg kell szerettetni, én is nagy hangsúlyt fektetek erre hosszú évek óta. Ha valakinek kicsi korától fontos a sport, az nagykorában is mindent megtesz azért, hogy a mindennapjaiban időt szánjon rá, és sokkal egészségesebb lehet, mint a rendszeresen nem mozgók.
Mit gondol, a férfiak egészségtudatossága módosult az elmúlt néhány évben? Korábban a nőkkel szemben volt amolyan elvárás, hogy adjanak magukra, nézzenek ki valahogy, ne szedjenek fel plusz kilókat. Most pedig már a férfiakkal szemben is megköveteli ezt a társadalom. Fontos önmaguknak, hogy hogyan néznek ki, fontos, hogy a társuknak tetsszenek, és nem elhanyagolható az sem, hogy a munkahelyen sem mindegy, hogy mutat valaki. Épp ezért most már a férfiak is lejárnak a fitneszklubokba, és nem csak erősíteni. Klasszikus aerobik már nem nagyon van a fitnesztermekben, de van mindenféle más csoportos edzés. Sok olyan is akad már, ahová az erősebbik nem képviselői sem érzik cikinek beállni mozogni, ilyen például a boksz, avagy a karate alapmozgásokat tartalmazó aerobik. Veszik a fáradságot, és lemennek edzeni, és szerintem ezzel tesznek talán legtöbbet az egészségük megőrzéséért. Sajnos nálunk az a tendencia, hogy sokat beszélünk arról, hogy mit, hogyan kellene tenni, de a felelősök nem igazán tesznek érte. Nyugat-Európában például több helyen is lehetőség van arra, hogy a TB kártya felmutatásával elmenjenek az emberek sportolni. Ott tudják, hogy az egészséges állampolgár sokkal hasznosabb a társadalom számára, hiszen dolgozik, járulékot fizet, vásárol, nyaral, szórakozik, tanul, tehát támogatja az országot. Nem őrá kell költeni, hanem ő tesz be a közösbe. De ehhez a szinthez még sokat kell fejlődnünk.
|
|
|
| « Vissza |
|
|
|
|