|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
| Regisztráció | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||
|
|||
| Milyen indíttatásból került az orvosi pályára? A gyógyítás iránti vonzalmam családi – mondhatnánk „genetikailag kódolt” – adottság: kiváló felmenők, ragyogó elmék szerény követője vagyok. Ükapám testvére Tauffer Vilmos, Semmelweis Ignác óta az egyetlen világhírű magyar nőgyógyász volt. Édesapám Észak-Rajna Vesztfália – ma már nyugdíjas – vezető radiológusa és nukleár-medicina szakfőorvosa. Édesapám testvére Brazíliában vezetett kardiológiai magánklinikát, másik nagybátyám, dr. Konczwald László, haláláig Magyarország egyik vezető szülész-nőgyógyásza volt. Miért pont az urológiát választotta szakterületének? Erdélyben, a vérzivataros 70-es évek elején érettségiztem, majd felvételiztem a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre. Sikeresen abszolváltam felvételi vizsgámat, ezt követően Édesapám – 1973-ban a Vásárhelyi Klinikák igazgatója – végleg Németországba távozott (akkor úgy mondták: „disszidált”). Gimnazista, majd kezdő egyetemista koromban a Marosvásárhelyi Egyetem tőszomszédságában volt a lakásunk. Ott, az Urológiai Klinikán volt főorvos édesapám fiatalkori barátja és egyetemi évfolyamtársa, dr. Mártha Ivor (egyébként az ő lánya ma a Marosvásárhelyi Urológia egyik főorvosa). Elsőéves egyetemistaként, édesapám távozását követően, kézenfekvő volt, hogy „ha kellett, ha nem” Ivor bátyámnál, az urológián időztem, dolgoztam és kerestem kevéske zsebpénzt „nővérként” nyaranta. Így adódott, hogy – amúgy „illegális” módon – másodéves koromban már hólyagtükrözéseket végeztem, harmadévesen műtétekben is asszisztálhattam, negyedévesen pedig már kisebb műtéteket is rám bíztak. Aztán ott ragadtam az urológián. Történnek vicces, meglepő esetek az urológián? Az igazság az, hogy szakmánkban a drámai, regényes, forgatókönyvíróért és celluloid-szalagért kiáltó esetek zöme nem a „vicces” kategóriából kerül ki: napestig tudnám a „nagyérdeműt” a megdöbbentő, a tragikus, a mellbevágó, a szélsőségesen megrázó esetek tucatjaival a székhez szegezni. Csekély számú „vicces” eseteim egyike első húgyhólyagtükrözésemhez kötődik: másodéves egyetemistaként az éppen ambuláló urológus szakorvos kiváló mentoromra, a 30 éve a szakmában dolgozó Ibolya nővér gondjaira bízott. A hólyagtükröt a mindentudók felsőbbrendűségének (ön)tudatával kezembe véve a magasan kvalifikált szakorvos kolléga korábbi utasításainak megfelelően azonmód elkezdtem a vizsgálatot. Különösebben nem zavart, hogy a cystoscopba tekintvén – konkrétan – semmit sem látok. A tükrözésre ítélt, tiszteletre méltó és jobb sorsra érdemes, idült hólyaghurutban szenvedő középkorú nőbetegnek egy szava sem volt, a sokat próbált Ibolya nővér lelkes hólyagtükri kísérletem második percének vége felé mégis, kioktatónak rosszindulattal sem nevezhető, halk, de határozott hangon súgta bal fülembe: „Doktor Úr, úgy érzem, hüvelyben vagyunk!” Zsúfolt mindennapjaiba belefér-e a sport, az egészséges életmód? Tekintve, hogy területvezető urológus főorvosként kórházi és rendelőintézeti feladatokat munkaidőm fele-fele arányában maximális óraszámban látok el, számomra az „egészséges életmód” alkalmazhatósága az ezotéria tárgykörébe tartozik. Ennek ellenére igyekszem karbantartani magam, és akkor, amikor éppen sportsérüléseim miatt nem vagyok ágyhoz kötve, futok, úszom, teniszezek, lovagolok. Ön honlapunk online szakrendelésének szakértője. Volt-e olyan, hogy nehéz helyzetbe került bizonyos kérdések miatt? „Nehéz helyzet” nem, de olyan fordult már elő, hogy egy-egy kérdésen gondolkodnom kellett. Szigorúan tilos a „chat” világát lebecsülni, de az orvos napi, szakmai gyakorlatának személyes, néha idegőrlő, mégis emberi konfrontációi és sikerélményei az elektronikus eszközök termékeivel ma még nem hasonlíthatók. Ha gyermekei ezt a szakmát választanák, örülne neki, vagy inkább más felé terelgetné őket? „Későnérő típus” vagyok: „nagyapakorom” ellenére elsőszülött gyermekem mindössze 4 éves, ezért „orientálása” ügyében állást foglalni messzemenően kockázatosnak tartanám. Arra a kérdésre viszont egészen pontos választ tudok adni, hogy gyermekem mi NEM szeretne lenni: ORVOS („…mert Apa soha nincs itthon…”). Van-e hobbija, olyan érdeklődési köre, amelyről szívesen mesélne? „Hobbim” és életem: a feleségem, a gyermekem, szüleim, a hazám, Erdély és a nemzetem. Jármi Hilda |
|||
|
|
|||
| « Vissza | |||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Minden jog fenntartva